18

Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Egy szobában a baltával, amivel agyoncsapták Horváth Mihályt

Páratlan bűnügyi tablók kerültek szerkesztőségünkbe. Gyilkosság, falopás, vonatsínre fektetett próbababa.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara a Széchenyi kilátó mellől a Józsefvárosba költözött. A Ludovika téren helyet kap a kar kriminalisztikai múzeuma is, amelynek kialakításához azonban jelenleg még szponzorokat keresnek. Az átmeneti időszakban a Reset munkatársait érte a megtiszteltetés, hogy egy légtérben töltsenek pár hetet olyan bűnügyi rekvizitumokkal, mint a balta, amellyel szétverték Horváth Mihályt.

Még mielőtt rátérnénk a szóban forgó bűnügyre, tisztáznunk kell, hogy a leendő kriminalisztikai múzeum anyagainak összegyűjtéséért felelős Bezsenyi Tamás kriminológus jelenleg is kutatja az alábbi táblákon szereplő bűnügyeket, így kerültek hozzánk az egykor a Farkasvölgyi úti Rendőrtiszti Főiskola Kriminalisztikai Kabinetjének folyosófalán lógó tablók.

(Nagyobb méretért kattintson a képekre!)

rendorsegitablok-15
Fotók: Horváth András/Reset

“1978. IV. 7-én, a város szélén lévő erdőben holtan találták Horváth Mihály komlói lakost. A helyszíni szemlebizottság a holttest környékén nagy mennyiségű vérszennyeződést és dulakodási nyomot talált. A halottszemle alkalmával az orvosszakértő megállapította, hogy a koponyatetőn tompa, a bal kéz ujjain éles tárgytól eredő sérülés van. Az elhalt koponyáján lévő statikus nyomot Nagy Péter kamrájában lefoglalt balta fokával hozták létre.”

Magyarul: Nagy baltával fejbe vágta Horváthot. A házkutatásnál megtalálták a baltát és a kést is, Nagy kénytelen volt elismerni tettét, amelynek oka az volt, hogy “betörési sorozatokat” követtek el, de Horváth nem volt hajlandó megosztani vele a zsákmányt.

Az emberölés bizonyításához nagy segítséget nyújtott a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet (BSZKI) munkatársainak munkája, különösen Harkai Györgyé, aki a tabló készítője volt. Ebben az időszakban Harkai György rendőr hadnagy a BSZKI munkatársaként az áldozat koponyájának betörését, valamint az áldozat bal kezének ujjait érő sérüléseket okozó eszközöket azonosította. Harkai György a rendszerváltás után az Országos Rendőr-főkapitányságon belül működő Bűnügyi Technikai Osztályon dolgozott. Gárdonyi Gergely rendőr ezredesnek a bűnügyi technika történetével foglalkozó tanulmánya szerint Harkai 1996-ban vette át az osztályt, amelyet 1999-es nyugdíjba vonulásáig vezetett.

rendorsegitablok-10

A fehér színű tábla fotósorozat egy korabeli eljárási cselekményről készült. Bezsenyi Tamás szerint minden valószínűség szerint egy bizonyítási kísérletet ábrázolnak, amelyet a korszakban még nyomozási kísérletként aposztrofáltak. Az eljárási cselekmény lényege, hogy a sértett, vagy még gyakrabban az elkövető bevonásával lehetőség szerint

az eredeti helyszínen, az egykori esemény körülményeihez legközelebb álló körülmények kialakításával újra lejátsszák a kérdéses bűncselekmény valamely részletét.

Az igazság kiderítése érdekében történő sajátos ismétlés célja ebben az esetben nem pusztán az volt, hogy kiderüljön: a vonatvezető igazat mondott-e vallomásában, hanem annak megállapítása is, hogy

  • a bábuval helyettesített áldozat a vonattól szerezhetett-e fejsérüléseit,
  • vagy azok egy korábbi bántalmazás eredményei?

Az ilyen típusú rekonstrukciók éppen a vonat hatására összezúzott testmaradványok miatt fontosak, hiszen a rendőrorvos sokszor csak következtetni tud a balesetre.

rendorsegitablok-09

Az 1971-ben alakult Rendőrtiszti Főiskola V. épületének földszintjén működött a Kriminalisztika és kriminológiai tanszék. A Kriminalisztikai Kabinet – amelynek folyosóin a cikkünkben szereplő tablók voltak felakasztva – az alagsorban került elhelyezésre. Ez a speciális helyiségekből álló alagsori szint szolgált a bűnügyi munka gyakorlati oktatására. Két nyomkutató labor (a bűnügyi technikus szlengben: „piszkos labor”) mellett egy, a házkutatás gyakorlásához alkalmas szoba is rendelkezésre állt, amelynek berendezése megőrizte az 1970-es évek miliőjét.

Az átmenetileg a Reset szerkesztőségét gazdagító táblák jobbára az 1980-as években készültek. Ebben az időszakban Magyar József volt a tanszékvezető, aki később a Böszörményi úton található – a városi szlengben FBI Akadémia néven emlegetett – Nemzetközi Oktatási Központ vezetőjeként, rendőr dandártábornoki rangban ment nyugdíjba. A rendszerváltásig Lengyel Zoltán rendőr ezredes vezette a tanszéket, aki egyben a krimináltechnikai laborok vezetője is volt. Utána dr. Kiss Lajos, a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet egykori írás-szakértője következett. Ő a BRFK Vizsgálati Osztályáról, a Gyorskocsi utcai objektumból került a főiskolára.

A Kriminalisztikai Tanszék az 1980-as években a Kriminológia Tanszékkel közösen működött, majd utóbbi tanszék a Büntetőjogi Tanszékhez kapcsolódott, így a Kriminalisztika Tanszék az 1990-es évektől egészen a jogutód intézmény, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karának 2015-ben bekövetkező szervezeti átalakításáig önállósult. Az önálló tanszéket hosszú évekig Dr. Bócz Endre, egykori Fővárosi Főügyész, majd Balláné Füszter Erzsébet professzor asszony vezette, pontosan addig, amíg az egykori tanszék intézetté válva külön Krimináltechnikai, Krimináltaktikai és Metodikai, valamint Bűnüldözési és Gazdaságvédelmi, illetve Bűnügyi Stratégiai Tanszékekre nem oszlott.

Az itt bemutatott rendőrtisztek (Slezák József, Harkai György és Szilágyi Lajos) mind speciális levelező tagozaton tanultak, ahova a szervezeti egységüknél végzett munka mellett úgynevezett összevonások révén kerültek. A képzések pénteken, illetve egész szombaton zajlottak.

Az 1980-as évek derekán lengyel hallgatók érkeztek képzésre, akik pénzhamisítással kapcsolatos, más rendőrtisztek a magyar személyi igazolványok hamisításáról szóló tablókat is készítettek. Az utóbbi felhívta a figyelmet, hogy a személyazonosításra alkalmas kis könyvek előlapján, elsősorban a Magyar Népköztársaság címerében voltak felfedezhető eltérések, amelyek segítették az eljáró nyomozókat a felismerésben. Egy másik tabló német, illetve szovjet igazolványokba pecsételhető bélyegzők hamisítását taglalta – a tiltott határátlépésnek is volt olyan formája, amikor hamisított vízumokkal lépnek be az országba az adott személyek.

Mégis, hogyan lehetett felismerni a hamis személyit?

  • A 17-31. oldala között minden páratlan oldalon a címer közepén elhelyezett egyedülálló búzakalász jobb oldalán szártól számított negyedik búzaszem felső körvonala hiányzik.
  • A hamisítvány 17-31. oldala között az összes páratlan oldalon a címerben lévő kalapács nyelének alsó záró vonalához négy vízszintes vékony vonal csatlakozik. A valódi személyiben ugyanitt három vízszintes vonal csatlakozik.
  • A hamisítványban nem azonos módon kapcsolódik a vörösesbarna alnyomat sűrű rajzolata a képek határvonalaihoz.
rendorsegitablok-04

Kriegsau Gáborné holttestét 1983. április 3-án fogták ki a soroksári Duna-ágból. A nő február végén tűnt el, holtteste így érthetően nem volt túlságosan jó állapotban.

Az emberölésről szóló tablót Nagy Ernő és Takács Miklós nappali tagozatos, harmadéves hallgatók készítették. Bezsenyi szerint a Budapesti Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Technikai Osztályától megkért fotókból dolgoztak, valamint a nyomozást vezető, az 1980-as évek meghatározó „életes” nyomozójától, Andréka Pétertől kaptak részletes információkat. Az ügy jelenetőségét jelzi, hogy a Magyar Nemzet korabeli bűnügyi rovatvezetője, Kristóf Attila részletesen fel is dolgozta. A több, valós sztorin alapuló bűnügyi regényt szerző újságíró – aki nem mellesleg a Svájcba emigrált írónő, Kristóf Ágota testvére – megegyezést kötött a Budapesti Rendőr-főkapitánysággal, hogy a kezdetektől a vádemelésig végig követheti azoknak az emberölési ügyeknek a nyomozását, amelyek a fővárosi rendőrök illetékességébe tartoznak. Az ezek alapján megszületett Konok zsaruk, hiszékeny gyilkosok című kötetének egyik fejezete tárgyalja Kriegsau Gáborné ügyét, amelynek férfi tetteseit féléves nyomozás után kapták el a hatóságok. Bezsenyi szerint Kristóf Attila munkája méltatlanul elfeledett rendőrszociográfia, amit Moldova György Bűn az élet című könyve szorított ki szinte teljesen a kollektív emlékezetből.

Az eltűnt személyek és az emberölési ügyek ismeretlen áldozatainak összekapcsolása ma is fontos feladat. Az 1980-ban Szilágyi Lajos rendőr hadnagy által készített tabló lehetővé teszi, hogy a koponya mérési pontokat az eltűnt személyekről készült portréfotókon szereplő arcszerkezettel összevessék.

rendorsegitablok-02

Ezzel a fejszével nem Horváth Mihályt vágták fejbe, hanem a pózvai TSZ erdejéből vágtak ki több akácfát. Kolompár István volt a tettes, akinek udvarán fejszével kivágott akácfatörzseket, a fáskamrában pedig ezt a kisfejszét találták. Az akácfatörzs végét is szakértők vizsgálták. Elsődleges fontosságú volt a balta élfelületén található hibák és sajátosságok összevetése a kivágott fák helyén maradt csonkokkal. A pózvai falopási ügyet Slezák József rendőr százados készítette. (Pózva a 20. század első felében önálló település volt, az 1960-as évektől pedig már Zalaegerszeg része.)

rendorsegitablok-01

“1979. december 22-én éjjel ismeretlen tettes kifeszítette Kovács János Zalaszántó, Fő út 1. szám alatti lakos kertkapuját, valamint az udvar végében lévő füstölő bezárt ajtaját. A füstölőből ellopott kb. 50 kg füstöltárut.”

A bűnügyi technikus által rögzített nyomok egy bizonyos Kiss József kamrájába vezettek. Találtak nála a polc alatt egy szerelővasat, egy franciakulcsot, egy hidegvágót és egy vasreszelőt. A szakértő összehasonlította a szerszámokat a biztosított eszköznyomokkal, és már meg is volt a tettes. Kiss József!

A zalaszántói füstölt áru rablást feldolgozó anyag készítésekor Slezák József századosi rendfokozatban a Rendőrtiszti Főiskola második évfolyam négyes csoportjához tartozó speciális levelező hallgatója volt. Minden bizonnyal azért választotta ezt a büntetőügyet, mert a Zala megyei Bűnügyi Technikai Osztályon dolgozott.

rendorsegitablok-11

A tablók mellett szerkesztőségünket díszíti két A1-es rajzlap. Ezek sajnos már csak az épen maradt maradványai egy korábbi oktatóanyagnak. Bezsenyi úgy véli, hogy konkrét, rajzolt példák segítségével perspektivikusan egy nagyobb rajzolt kép alapján több látószöget szándékozott bemutatni az alkotó. A szemle jellegű rajz éppen azt próbálja érzékeltetni, hogy egy helyiség esetén is az ellentétes szögekből készült fotók teszik lehetővé a szoba alapos beláthatóságát, jelen esetben az áldozat pontos elhelyezkedésének dokumentálását.

A fenti ábra a csomóponti fotó készítésének segédrajza. A bűnügyi fotózás szabályai szerint ugyanis legalább öt típusú fotó készül egy helyszíni szemle során. A környezeti felvételnek a bűnügyi helyszín környezetének, a konkrét cselekményt körbe vevő tér bemutatása a célja. Az áttekintő kép a helyszín minden potenciálisan releváns részletét rögzítik egy képen, a helyszínt mutatva be. A fenti csomóponti felvétel viszont a helyszín azon részeit mutatja be alaposabban, ahol a későbbi nyomozás szempontjából jól láthatóan releváns nyomok láthatóak. Ez sok esetben logikusan az áldozat közvetlen környezetét jelenti. A részletfotó pedig egy konkrét anyagi elváltozásról készül, például a holttesten található sérülésről, vagy egy ajtón található feszítésnyomról. A legrészletesebb az úgynevezett metrikus kép, amelyhez egy mérőszalagot helyeznek le az adott tárgy mellé, hogy a konkrét mérete később is könnyen megállapítható legyen.

(Címlapkép: Horváth András/Reset)

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!