Pizsamaforradalom, avagy miként győzte le a stranddivat a politikát

85 éve is volt politikai purparlé, korrupció, tőzsdekrach, tragédia és öngyilkosság, de a nők mindent vittek.

Dübörgött a lausanne-i konferencia az I. világháborús jóvátételek leállításáról, és címlapot kaptak a Tour de Hongrie eseményei is. De a nagy világgazdasági válság harmadik évében (különösen kánikula idején) az olvasókat már minden bizonnyal jobban izgatták a „kis színesek”, amelyeket az különbözteti meg a mai hírgyárak termékeitől (ahol a hírek egy részét hamarosan mesterséges intelligencia fogja írni), hogy nem dühíteni és/vagy hergelni, hanem szórakoztatni akarták a nagyérdeműt. Például a valóságos „pizsamaforradalom” kibontakozásáról tudósító anyagokkal.

1932 nyarán Az Est tucatnyi folytatásban hozta a témát.

Mint azt a bikini-előd két részes tabudöntő elterjedéséről megírtuk, az 1920-as évek végéig a csaknem állig begombolt ruha számított szalonképes viseletnek még a legvadabb kánikulában is. Annyira, hogy a nyári táncmulatságokból nem egyszer rendőri segédlettel vezettették ki a kigombolt gallérú vagy az „erkölcsösnél mélyebben dekoltált” renitenseket, nehogy megbotránkozzanak a többiek. A strandokon már régebb óta általánosan elfogadott, a nemzetközi divatvilágban pyjama, azaz pizsama néven emlegetett viselet utcai megjelenésével alighanem maga a nadrágszerűség lehetett a baj.

Fashionable-lalies-in-wide-legged-pants-at-beach-ca.-1930s
Pizsamaforradalmárok anno (Fotó: messynesschic.com)

A fenékre tapadó, lefelé bővülő, majdnem földig érő és többnyire selyemből készült nadrágszoknya vagy inkább szoknyanadrág sokak szemében a ledérség egyik jelképévé és egyben „bűnös gondolatok”, hogy úgy mondjuk, melegágyává vált.

Az olasz fürdőparadicsom Ostia püspöke például pásztorlevelet adott ki a strandolók kilengései ellen, lerántva a szemérmetlen kivágású, ujjatlan ruhák viselőiről a keresztvizet.

A 85 éve is fullasztóan forró nyár azonban „betett” a szeméremnek, és a divatcégek (mit tesz isten) ujjatlan vagy kivágott ruhákkal kezdték bűnre csábítani az izzadó vásárlókat. Az amerikai tengerparti városokban egyszer csak megjelentek az első, utcán is viselhető „pizsamák”, azaz strandruhák. Volt is belőle botrány. Az Állítsuk meg a pizsamát!-kampány ugyan érdeklődés hiányában elmaradt, de 1929-ben például a rendőrség erőszakkal „befedte” és teherautóval elszállította a pizsamabarátok egyesületének New Yorkban felvonuló „fanatikusait”, jelentsen ez bármit is. Mi több, a kaliforniai Oakland női főiskolájáról több hallgatót is kicsaptak pizsamaviseletért. Az történt, hogy egy szigorú(?) tanár felháborodva kelt ki magából: vagy ő vagy a pizsamás hölgyek, mert a maga részéről nem hajlandó neglizsébe öltözött hallgatóknak előadni. Az igazgató kollégája pártjára állt. Az elszánt pizsamások viszont fellebbezésükkel alaposan megizzaszthatták a tanfelügyelőt, mert hamar visszahelyezte őket, és a felhevült oktatónak bocsánatot kellett kérnie, elvégre nincsen olyan szövetségi jogszabály, mely tiltaná a strandpizsama viseletét. Egy évvel később már az 5. sugárúton vonuló milliomosnők (hm, vajon hányan lehettek?) elegáns pizsamáitól volt hangos a bulvársajtó. Ekkortájt volt hír az is, hogy Londonban egy vörös pizsamás nő besétált a hőség miatt ingujjra vetkőzött alkuszok közé, az általános figyelemtől csaknem negyedórára leállt az értékpapírok jegyzése a tőzsdén.

london_pyjama_messynessychic.com_
Londoni pizsama-aggitátorok (fotó: messynesschic.com)

Magyarországra már 1929-ben beszökött a „bűnös” divat: a margitszigeti Nagyszálló háromnapos pizsamabemutatót tartott, a résztvevő hölgyek és urak szabadon „korzózhattak” pizsamában és fürdőkabátban. Egy évre rá abból lett hír, hogy az immár soros pizsamabemutatót egy szemfüles belügyminisztériumi titkár telefonon följelentette és betiltatta.

A „nyugati pizsamamánia” előtt először Nagymaros kapitulált. Az előző szezonokban elharapódzott agyatlan tiltások következtében ugyanis 1931-re csaknem kiürült a népszerű dunai üdülőtelep, mire a helyi kereskedők és iparosok rábírták a főszolgabírót, hogy a „kedvezőbb idegenforgalmi üzletmenet érdekében” ugyan engedélyezze már a víkendezők számára, hogy pizsamában sétálhassanak és beülhessenek a strandvendéglőbe vagy akár a Koronába is, ha kedvük tartja.

A pizsama utcai viselése egy évvel később vált országos méretű „forradalommá”. Az Est pizsamaankétja keretében egy levélíró pizsamás korzót követelt a fővárosban, egy másik beíró, megragadva az alkalmat, a női harisnya kánikulai viselete ellen ágált: nem egyszer előfordult ugyanis, hogy a harisnya nélkül táncolót kitiltották a mulatságokról. Az Est cikkein felbátorodva „puhatolódzó osztagok” indultak a Gellért szálló környéki sétákra. Másnapra a Gellérthegy oldalát is „megszállták” a Pizsamát Budapest fővárosnak jelszó lelkes hívei – számolt be a lap „haditudósítója”.

gellertfurdo_1930_fortepan_20666
A Gellért az 1930-as években (Fotó: Fortepan)

A ribillió pillanatok alatt átterjedt Balatonfüredre is, mert másnap mintha csak összebeszéltek volna, pizsamás hölgyek árasztották el a Gyógy teret, és „a Stefániából, a Grand Hotelból, a Szanatóriumból, sőt az Eszterházyból is csupa pizsama libbent ki” – írta Az Est. A divatőrület ragályosságát jelzi, hogy sok vendég telefonon rendelt pizsamát Budapestről, ahol így reklámozták magukat a divatkövető úri szabók: „Strandpizsama különlegességek, 19 pengőtől, Árvai, Calvin tér 3.”, illetve „Ha a strandon szép pizsamát lát, bizonyára én készítettem! Kovács Victor, Petőfi Sándor ucca 11.”.

A Gellért hullámfürdőjében még pizsama-szépségversenyt is rendeztek (Turay Ida színésznő, a kor egyik sztárja csak harmadik lett!). Úgy tűnt tehát, hogy nálunk békésen győzött a „pizsamaforradalom”. Nem úgy a francia Riviéra egyik fürdőhelyén, Juan les Pins-ben, ahol valóban kisebb zavargás tört ki. Történt ugyanis, hogy a polgármester friss rendelete „pyjama cityben” megtiltotta este tíz után a zenét, táncot és a pizsamaviseletet a szórakozóhelyeken.

Juan-les-Pins_1930
Strandélet Juan les Pins-ben (fotó: messynesschic.com)

A hírek szerint erre több száz, más források szerint 6000 fős „pizsamás csapat” nekiindult, hogy szombat este megkeresse a polgármestert, akit meg is találtak: egy mulatóban húzatta magának. A feldühödött pizsamások a leírások szerint benyomultak az étterembe, köveket szórtak az asztalokra, majd kidobták a zenekart és épp nekiestek volna a polgármesternek is, akit – a „pizsamás rombolókat” szétkergetve – a rendőrségnek kellett kimenekíteni. Az újság szerint azonban a fürdővendégek nem adták fel, mert ellepték az utcákat: egész éjjel szólt a dzsessz, folyt a tánc, hajnali öt körül pedig a polgármester visszavonta a pizsamarendeletet.

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!