Megérdemelten volt a 2000-es évek bokszkirálya Vladimir Klicsko?

Az ukrán óriás több mint tíz évig uralta a nehézsúlyt, megpróbáltuk elhelyezni pályafutását a boksztörténelemben.

Csütörtökön hivatalosan is új időszámítás kezdődött a nehézsúlyú profi ökölvívásban, mivel Vladimir Klicsko – kissé talán váratlanul – bejelentette visszavonulását. Pedig az ukrán klasszis az április végi, Anthony Joshua ellen elszenvedett vereség után még fogadkozott, hogy lesz visszavágó és tervben is volt egy október-novemberi Las Vegas-i meccs, ám a 41 éves öklöző meghozta a döntést, ami talán a legnehezebb egy sportoló életében. Vladimir Klicsko az 1996-os olimpiai sikere után azonnal profinak állt, és négy év múlva már első világbajnoki címét is megnyerte az Universum Box Promotion tagjaként. Bár 1998-ban Ross Purity, míg 2003-ban Corrie Sanders is legyőzte, egészen 2015 novemberéig ő volt a nehézsúly királya, és három szervezetnél, a WBO-nál, a WBA-nél és az IBF-nél is világbajnoki övet szerzett. Nehézsúlyú uralkodásánál csak Joe Louis-é volt hosszabb, mérlege 64 győzelem 53 kiütéssel és 5 vereség, 29 világbajnoki címmérkőzése pedig rekord a nehézsúly történetében.

Vladimir a honlapján közzétett videóüzenetben úgy fogalmazott, hogy nem gondolta volna, hogy mindent elér a sportban, amiről csak álmodott, de 27 év után új fejezet kezdődik az életében, amit nagyon izgatottan vár. Nem kérdés, hogy nem csak az ő életében kezdődik új fejezet, hanem a profi boksz királykategóriájában is, és hogy a felmerülő kérdésekre – miszerint mi lesz Klicsko után – választ kapjunk, Rácz Félix segítéségét kértük, aki 25 éve szervez bokszmérkőzéseket, jelenleg pedig a Felix Promotion menedzseriroda ügyvezetője, vagyis nem csak a sport, hanem az üzlet oldaláról is betekinthetünk az ukrán karrierjébe és a súlycsoport jövőképébe.

KLICSKO, Volodimir; Joshua, Anthony
Vladimir Klicsko utolsó profi mérkőzésén megrogyva a brit Anthony Joshua ellen Londonban idén április 30-án (Fotó: MTI/EPA/Sean Dempsey)

Ideje volt? Ideje volt.

Ahhoz kétség sem férhet, hogy Vladimir Klicsko legendaként akasztotta szögre a kesztyűt és igazi bajnok volt, akinek leginkább a vesztes meccsei maradnak meg a köztudatban. Pályafutása boksztörténeti jelentőségű, és ugyan a ringben mutatott stílusáért vagy ellenfélválasztásaiért lehetett őt támadni, de egy igazi sportember volt, aki a vereségei ellenére sem adta fel és újra bajnok tudott lenni. A ringen kívüli nyilatkozataiból pedig egy intelligens ember képe sugárzott róla és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Lennox Lewis óta nem volt olyan nehézsúlyú, akinek nem csak az öklében, hanem a fejében is ennyi tartalom volt. Ezt bizonyítja az is, hogy 41 évesen Vladimir már nem vállalt be még egy komoly felkészülést, hiszen valószínűleg úgy érezte, hogy sem mentálisan, sem fizikálisan nem tudná kihozni magából a maximumot. Anthony Joshua ellen egy valóban nagy meccsel zárhatta le pályafutását és ennyi bunyóval a háta mögött is fitten, büszkén vonulhatott vissza. Nem húzta az időt addig, amíg olyan bunyósok verik meg, akik egy időben még edzésen sem lettek volna méltóak kesztyűzni vele.

Szerintem minden sportoló érzi, hogy mikor jön el a visszavonulás ideje, viszont nagyon kevesen tudják meghozni ezt a döntést. Úgy gondolom Vologya jó döntést hozott. Hogy mikor ért véget a Klicsko-korszak? Talán a Joshua elleni mérkőzés 11. menetében. (Rácz Félix)

Unalmas volt? Eléggé

Vladimir Klicsko uralkodása alatt rengeteg támadást kapott amiatt, hogy egy olyan korszakban volt a csúcson, amiben rajt kívül nem hogy nagy, de még csak közepes egyéniségek sem voltak a mezőnyben. Tucatnyi olyan címmérkőzést vívott, ahol ellenfelei már a bevonulás alatt fülig piszkították nadrágjukat és ez sajnos a meccsein is nyomott hagyott. Mivel az ő és testvére megérkezése előtt a nehézsúlyban nem voltak ennyire kiemelkedő fizikai paraméterekkel rendelkező bunyósok, már azzal is képesek voltak meccseket nyerni, hogy a mindenkinél hosszabb karjaikkal csak balegyeneseket ütöttek és a megfelelő pillanatban lefogták az ellenfeleket. Személy szerint én sem rajongtam soha a Klicskók ringben mutatott produkciójáért, de azt el kell ismerni, hogy náluk jobban ezt még nem csinálta senki és néhány kivételtől eltekintve ebbe az “egyszerű” harcmodorba is beletört a vetélytársak bicskája.

Vladimir egy „vérszegényebb” mezőnyben „uralkodott”, ezért nem nagyon tudta megmutatni, hogy igazából mire is képes. A fizikai fölényének köszönhetően nem nagyon kellett a képzettségéhez nyúlnia, hisz sokszor már az első kezével kiütött ellenfeleket… (Rácz Félix)

Válogatós volt? Az

Már korábban említettük az ellenfélválasztást, mint kritikus pontot a Klicskók életében. Ugyan nem voltak hozzá hasonló képességű bokszolók a mezőnyben, sokszor még az esélyt sem adták meg azoknak, akikben némi halovány reménysugár látszott arra, hogy legyőzzék őket. A címvédéseket általában nem a hivatalos kihívók ellen ejtették meg, és inkább a bokszszervezetek ranglistáján hátrébb álló, papíron jó mérleggel rendelkezőkből választották ki a soron következő áldozatot. Bár Vladimir legyőzöttjei között ott van Ruszlan Csagajev, Szultan Ibragimov, Alexander Povetkin, Kubrat Pulev vagy éppen David Haye is, ezeknek a győzelmeknek élét veszi, hogy vagy már leszálló ágban lévő ökölvívóként álltak ki ellene, vagy egyszerűen a küzdelem időpontjában nem voltak azon a szinten, mint ő. Vladimir legfényesebb, legigazibb győzelme talán a Samuel Peter elleni első találkozó lehetne, de a nigériai bokszoló azon a 2005-ös meccsen háromszor is padlóra küldte. A bokszolónak nehezen nevezhető óriás, Nyikolaj Valujev soha nem szállt ringbe Vladimirrel, amit tudjunk be a menedzsmentek balgaságának, de ha még visszább megyünk az időben, Lennox Lewis sem tudott visszavágni az idősebbik ukrántól elszenvedett vereség miatt.

Klicsko, Vladimir; Fury, Tyson
Vladimir Klicsko (b) és a brit Tyson Fury a németországi Düsseldorf Esprit Arénájában 2015. november 28-án. Fury egyhangú pontozással győzött. (Fotó: MTI/EPA/Rolf Vennenbernd)

Klicskót a menedzsmentje (előbb az Universum, majd a saját cége) miatt is sokat támadták: állítólag több mérkőzése is azért ment a levesbe, mert mindenkit csúnyán “le akartak húzni” anyagilag. Rácz Félix szerint az ökölvívásban értelemszerűen mindenki egy elsősorban számára előnyös üzletet szeretne kötni, ebben semmi meglepő sincs. Ő maga egyszer üzletelt velük, amikor még universumosként Vladimir Európa-bajnoki címmérkőzést bokszolt Erős Lajossal. Rácz elárulta, szívesen erősítené a „lehúzottak” táborát, mert az azt jelentené, hogy legalább egy-két ökölvívója eljutott volna a nehézsúlyú világbajnoki cím kapujába, ami szerinte az egyik legnagyobb dolog a profi ökölvívásban.

Az biztos, hogy a megfelelő ellenfelek kiválasztása fél siker, de azért azt ne felejtsük el, hogy azokat az ellenfeleket is le kell győzni! Lásd Corrie Sanders akitől Klicsko egyik vereségét elszenvedte. Szabadon választott ellenfél volt, nem hivatalos kihívó, mégis sikerült meglepnie Vladimirt. A Klicskók hosszan tartó regnálásának oka(i) ennél jóval összetettebb(ek). Szerepet játszott benne a kevés kimagasló képességű nehézsúlyú, a megfelelő ellenfél kiválasztása, az időzítés, a mérkőzésfeltételek és nem utolsó sorban a testvérek fizikai és szellemi képességei a szorítóban és azon kívül, amivel rendre a többiek fölé sikerült kerekedniük. (Rácz Félix)

Lehet ennyire domináns utódja? Ki tudja

Klicsko visszavonult, a cigánykirály Tyson Fury, akitől Vladimir utolsó előtti meccsén vereséget szenvedett, szintén abbahagyta, elvileg tehát jöhetne az új egyeduralkodó. Anthony Joshua személyében van is egy nagy esélyes erre a címre, de hiába ütötte ki Klicskót, még rengeteg a kérdés vele kapcsolatban. Nagyon sok függ például menedzserétől, Eddie Hearntől, milyen irányban próbálja kihozni pártfogoltjából a legtöbbet. Bár a britet az új Lewisba oltott Tysonnak látják, a nagy bajnok státusztól még rendkívül messze áll. Dillian Whyte ellen is látszott, hol lehet még javítania, Klicsko ellen már a 6. menetben komoly gondjai voltak, és bár az ukrán segítségével vissza tudott jönni, ha a kondiján nem javít, nem lesz 10 évig uralkodó. Kétségtelenül látványos és izgalmas bunyós, elképesztő nagy ütőerővel, de még nagyon sok tanulnivalója van és lehet, hogy a hatalmas izomtömegéből sem ártana veszítenie.

A mostani nehézsúly semmivel sem jobb, mint a Klicsko-érában levő volt, hiszen a még mindig kérdőjel Joshua mellett a kihívók sem a legveretesebb nevek. Povetkin 37, a doppingvádakkal illetett kubai Luiz Ortiz 38 éves, a bolgár Kubrat Pulev vagy az új-zélandi Joseph Parker pedig képzettségben sehol sincs a brithez képest. Az amerikai Deontay Wildert érthetetlenül az egekig magasztalja hazája szaksajtó, és bár a WBC-nél jelenleg ő a világbajnok, már az is kérdéses, hogy ki ellen és mikor védheti meg legközelebb címét a végtelenül darabos bokszoló.

Kétségtelen, hogy a jelenlegi nehézsúlyú mezőnynek nincs kimagasló alakja. Anthony Joshua lehet(ne) a következő, de neki is hosszú utat kell még bejárnia ahhoz, hogy a későbbiekben a „halhatatlanok” között sorolják a nevét. Elég kiegyensúlyozott a mostani mezőny. Deontay Wilder, Povetkin, Joshua, Joseph Parker igazából hasonló képességekkel rendelkezik, ha ebből a négyesből valaki akár címegyesítésen legyőzi majd a másik hármat, talán ő tovább viheti a Klicsko-féle örökséget. Itt sok múlik a menedzsmenten is, de a fent említett négyest is beleértve hiszem azt, hogy ha valaki igazán jó, megtalálja a csúcsra vezető útját segítség nélkül is, max. kicsivel több időre lesz szüksége. (Rácz Félix)

KLICSKO, Volodimir
(Fotó: MTI/EPA/Andy Rain)

Végül két kérdést szegeztünk még Rácz Félixhez:

Mi az, amiben kérdés nélkül Vladimir Klicsko volt minden idők legjobbja?

Minden idők legjobbjának nem nevezném, de sok mindenben volt jó, kiemelkedő. Szakmailag az első kezét emelném ki. Olyan bal keze volt, mint keveseknek, emellett óriási ütőerővel rendelkezett, fizikai állapota, fittsége (ez az utolsó 8-10 évre vonatkozik) pedig magasan kiemelte őt a mezőnyből. A szorítón kívül igazi példakép, karizmatikus, több nyelvet beszélő, felsőfokú végzettséggel rendelkező úriember, ja és nem utolsó sorban kiváló motivátor.

Mit lehetne tenni azért, hogy a nehézsúly újra az őt megillető pozíciót foglalja el a sportágban?

Várni. Várni, hogy megjelenjen egy olyan alak, aki úgy a szorítóban, mind azon kívül is komplex. A „világ urának” hívták régen a nehézsúly világbajnokát, ilyennek kell lennie! Egyéniségnek a szorítón belül és azon kívül is.

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!