“Ez a munka a síkosítótól nem lesz könnyebb” – riportkönyv a Németországban dolgozó magyar örömlányokról

Az észak-német Bremerhaven piros lámpás negyedében többségében magyar prostituáltak dolgoznak. Életükről tudósít Munk Veronika napokban megjelent riportkönyve.

Négy-ötezer euró havonta kontra hatvanezres közmunka. Tizenhat órás munkanap, napi nyolc-tíz közösülés sokszor olyan vendégekkel is, akik után órákig szellőztetni kell. Temérdek sikosító, a menstruációs napokon hüvelybe felhelyezett szivacs. Állami gondozásba került gyerekek, szerencsejátékozó élettársak, hatalmas összegű uzsora törlesztések. Ez a Kéjutca című kötet tömör kivonata.

Az észak-német kikötőváros, Bremerhaven piros lámpás utcájában legálisan dolgozó prostituáltak kétharmada magyar. Egyikük sem jókedvéből állt szexmunkásnak és szinte kivétel nélkül nehéz körülmények közül érkeztek. Van akit egy rosszul választott élettárs terelt idáig, más nő a családja hiteleit törleszti az itt keresett pénzből vagy lakásra gyűjt. Bremerhaven erre a célra kijelölt utcájában viszonylag biztonságosan, folyton cirkáló rendőrök és szekrény termetű magyar biztonsági őrök éber tekintete mellett űzhetik a lányok az ipart, de azért így is akadnak horror sztorik. A napi nyolcvan euróért bérbe adott kabinok függönye csak addig van behúzva, amíg a lányok be nem csalogatják a vendéget. Utána viszont  magukra maradnak a legkülönbözőbb típusú és szándékú kuncsaftjaikkal.

harbour-festival-168603_1280
A bremerhaveni kikötő (fotó: Pixabay)

Munk Veronika riportkötetének főszereplőjét, a huszonhat éves Bertát egy alkalommal egy orosz férfi kezdte el aktus közben fojtogatni. Szerencséjére volt ereje sikítani, ezt hallott meg a szomszéd kabinban dolgozó lány és azonnal riasztotta a biztonságiakat. Ezért is ügyelnek arra, hogy egyiküknél se szóljon túl hangosan a zene és a vékony falakon át meghallhassák a másik segélykiáltását. A vendégek nagyobb része persze tiszteletben tartja a játékszabályokat.

Például azt, hogy a harminc eurós komplett szex csak és kizárólag a gumival történő orális előjátékot és a közösülést tartalmazza. Sok lánynál már az is extrának számít – tehát plusz pénzt kér érte- ha a vendég meg akarja fogni a mellét, vagy túllépi a maximum fél órás időkeretet, esetleg többféle pozícióban akarja csinálni. Ugyanakkor a lányok többségét ezek az egészségügyi óvintézkedések sem mentik meg a különböző bakteriális fertőzésektől és nemi szervük állandó égető érzésétől, amelyet hintőporokkal, kenőcsökkel és síkosítókkal próbálnak enyhíteni.

De a fizikai tüneteknél mindannyian jobban félnek a Berta említett vendégéhez hasonlóan rossz szándékú férfitől, aki perverz játék keretében meg is ölheti őket. Többségük éppen ezért a biztonsági őrök mellett tart egy mindig a közelben tartózkodó futtatót, akinek minden vendég érkezésekor és távozásakor SMS-t írnak. A futtató őrködik és ha a vendég túl sokáig marad, akkor akár rájuk is rúgja a kabin ajtaját. Ez ad egyfajta hamis biztonságérzetet a lányoknak, holott egy előre kitervelt akciótól valószínűleg senki sem tudja megmenteni őket. De nem csak a biztonságról van szó. Bár a magyar nők Bremerhavenben legális bérleti szerződéssel, szabad akaratukból dolgoznak, a gyakorlatban keresetük felét a futtatójuk kapja meg. Sokszor ezek szerelminek hitt kapcsolatok, amelyben a férfiak ígéretekkel, ajándékokkal és különböző trükkökkel bírják rá a nőt a munkára, illetve keresete felének leadására. Persze a kizárólag védelemnek induló üzleti kapcsolatokba is belekeveredik némi érzelem. Berta például tudja, hogy testőrének itthon felesége és három gyereke van, illetve hogy rajta kívül két-három prostituálttal is intim kapcsolatot ápol, mégsem bánja. A nők elfogadták a futtató játékszabályait. Berta például amikor Magyarországon van, gyakran futtatója családjánál húzza meg magát. Együtt főz, vásárol velük, játszik a gyerekekkel. Azt mondja, olyanok együtt mint egy nagy család.

Munk főhőse lassan hat éve dolgozik prostituáltként és hónapról hónapra újabb dátumot jelöl ki magának a befejezésre. De hiába lennének céljai a pénzzel, általában kifolyik a keze közül és pár hónap kiszállás után ismét visszatérésre kényszerül. Sok évnyi szexmunka után sokkal nehezebb normális állást találni, hiszen ex-prostituáltakat egyik munkáltató sem szívesen foglalkoztat, valamit azonban mégis írni kell az önélezrajzba a munkatapasztalatokhoz.

road-1715085_1280
(fotó: Pixabay)

A Bremerhavenben dolgozó magyar nők többsége kelet-magyarországi kistelepülésekről származik. Többségük 16-17 évesen kimaradt a középiskolából, így szakmája sem lett, ami szintén nem könnyíti meg a kiszállást. Szinte mindannyian családról és gyerekről álmodoznak, ám emellett a munka mellett a legtöbbjük számára ez jó ideig csak álom marad. Bár olyan is akad köztük, aki családjával él kint és férje beleegyezésével űzi az ipart, amíg anyagilag egyenesbe nem jönnek. Mindannyiuknak nyomós egzisztenciális indokaik voltak, amikor elkezdték ezt a munkát, a jövőjükkel kapcsolatban azonban csupán homályos elképzeléseik vannak.

A Kéjutcában bemutatott nők szigorú napirendjéből kiderül, igazából nincs is nagyon idejük töprengeni a jövőn. A hajnalig tartó műszakból zuhannak az ágyba, kora délután kelés, gyors étkezés, s már indul is a következő műszak.  Smink, ruha kiválasztása, szépítkezés majd le a kabin kirakatába csábítani az arra korzózó férfiakat. Ördögi kör ez, amelyben egyetlen motivációjuk a napi bérleti díj, illetve futtatójuk és saját pénzük kitermelése. A legtöbben hetekig egyetlen szabadnapot sem tartanak, szórakozni sem járnak el, kizárólag munkával és alvással töltik az időt.

A vendégek pedig nagyon nem vevők a fáradtságra vagy a fásultságra. Ők egy szolgáltatást vesznek igénybe és pontosan megérzik, ha egy lány kedvetlenül munkálkodik rajtuk.

„Francia közben simogattam a fejét, de mondta, hogy hagyjam abba. A kedvem itt már végképp elment”

– írja kommentjében egy férfi egy magyar lány netes hirdetése alatt.

A vendégek kíméletlenül értékelnek a neten. De az is elég, ha csak magukban vonják le a tanulságot és nem mennek többé ahhoz a lányhoz, akin azt látják, nem élvezi, amit csinál. Márpedig napi tizenhat órában élvezni a szexelést meglehetősen nehéz. Ezért a lányoknak minden színészi képességükre szükségük van a lelkesedés megjátszásához. Az ügyesebbeknek általában hisznek is a férfiak és visszajárnak hozzájuk, ezzel egy időre stabilabb bevételi forrást biztosítva az amúgy random vendégek becsalogatására kényszerülő lányoknak.

A bremerhaveni, többségében magyar lányokkal dolgozó vigalmi negyedet egyébként szintén egy magyar nő vezeti, aki ellen kerítés vádja miatt itthon elfogatóparancs van érvényben. A hazai törvények szerint  a madam bűncselekményt követett el azzal, hogy magyar nőket szervez be a bremerhaveni prostitúciós iparba, olykor pedig futtatóikkal is kapcsolatban áll. A német törvények szerint viszont a magyar nő legális tevékenységet folytat, ezért a németek nem adják ki a magyar hatóságoknak. Az ügyben jogi patthelyzet állt elő. Nyíregyházán a vádlott nélkül jelenleg is folyik a büntetőeljárás a német piros lámpás negyedet vezető magyar nő ellen.

Munk Veronika könyvnek legnagyobb erénye, hogy a világ legnagyobb természetességével és tárgyszerű stílusban ír a szexmunkáról. A lányoktól, vendégektől, futtatóktól megszerzett bennfentes információk alapján mindenfajta erkölcsi ítélkezés nélkül mutatja be ezt zárt világot, amelyben futtató, prostituált és a vendégek lavíroznak nap mint nap az egymásrautaltság hálójában.

(Munk Veronika, Kéjutca- Magyar szex euróért, Bookline, 2017)

 

Kövessen minket Facebookon!

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!