Így jutottunk el az Eb-től a magyar foci új mélypontjáig

Kilenc pontban meséljük el, mi vezetett 365 nap alatt egészen a pokolig.

Pontosan egy éve kezdte meg a magyar válogatott a túlzás nélkül generációs élménnyé vált franciaországi Európa-bajnokságát. A csoportelsőként lehozott torna után 365 nap kellett ahhoz, hogy minden visszatérjen a régi kerékvágásba, de ennek története van. Pár pontban szedtük össze, hogyan jöhetett össze ez a rekordgyorsaságú zuhanás.

A foci politikává változott

Már az Európa-bajnokság előtt is komoly problémákat okozott, hogy sokan képtelenek voltak elvonatkoztatni az aktuális kormányunk stadionépítési mániájától és a fociba öntött irreálisan nagy pénzektől. A sikerek akkor felül tudták ezt írni és a legtöbben beismerték, hogy azokat a gólokat nem Orbán Viktor rúgta, hanem a magyar válogatott játékosai, akik tényleg kitették a szívüket is azért, hogy legyen egy jó hónapja Magyarországnak. Az Eb után viszont megerősödve érkezett a probléma, aminek köszönhetően a mai napig nehéz megmagyarázni, hogy se Franciaországban, se bármelyik NB I-es meccsen nem politikai indíttatásból mentek ki emberek szórakozni, hanem azért, mert imádják a focit.

Jelenleg a magyar politika mindent elkövet annak érdekében, hogy rátenyereljen a nézők szórakozására,

emiatt pedig megszületett az a réteg is, ami kifejezetten örül, ha például a válogatott megszívja. Az Eb alatt mutatott nagyjából egységes örömből visszatértünk azokba a hétköznapokba, amikor a klubok tulajdonosi viszonya és taós pénzáramlása sokkal érdekesebb, mint a pályán elért eredmény.

Csányi Sándor
Csányi Sándor nagyon sok vezető jó barátja. Sőt, ő is vezető. (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

A Fradi nemzetközi égése

Az átpolitizált foci mellett persze azért kellettek eredmények: alig egy hónappal az Eb után az ország kirakatcsapata, az ultramentesített szurkolótáborral dolgozó FTC akkorát égett az albán másodikként BL-selejtezőt játszó Partizani ellen, hogy az gyorsan helyére is rakta mindenkinél a magyar klubfocit.

Az MLSZ semmit se tudott kezdeni az Eb-vel

A csapatok és a politikusok produkciója mellett nem szabad elfelejteni az MLSZ-ét sem: bár Dárdai Pál, a magyar futball jelenlegi tévedhetetlen zsenije már nyártól hangoztatta, hogy ezt a hangulatot meg kell lovagolni, és minél többet tenni azért, hogy egyszerű legyen kimenni magyar bajnoki meccsre, a szövetség semmit nem tett a hirtelen jött ingyenreklámmal. Annak

a hangulatnak, ami a válogatott meccsein uralkodott általában nyoma sem maradt a szombati bajnokikra,

a foci iránt újonnan érdeklődőknek eszükbe sem jutott megnézni az itthon játszó Eb-hősöket klubszínekben is. Pár hónappal Franciaország után már tényleg olyan volt minden, mintha soha nem ugráltak volna éjszaka ezrek a körúton.

EURO-2016 - Magyar szurkolók Marseille-ben
Na, ennek már nyoma sincs az NB I környékén. (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

Elindult a válogatott fiatalítása

Kifejtve: elindult a válogatott eszetlen fiatalítása. Bernd Storckról azóta is kérdés, hogy mennyire engedett felső nyomásnak akkor, amikor a felcsúti Puskás Akadémia nevelései közül válogatott be olyan játékosokat, akik még a magyar másodosztályban sem stabil kezdők, de a sztori mindenképp gyanús. A fiatalítás rávilágított arra is, hogy

a fociakadémiák továbbra is csak herdálják a pénzt Magyarországon,

és egyelőre nem hogy nincs nyoma egy új Gera Zoltánnak vagy Juhász Rolandnak, de még az új Böde Dániel is elérhetetlenül messzinek tűnik.

Feröer

Jött a Feröer elleni világbajnoki selejtező, ahol a válogatott kilátástalanul játszott. Még senki nem merte kimondani, de visszagondolva már ott egyértelmű volt, hogy ez a csapat már nem az a csapat. A gólnélküli döntetlent a többség még jótékonyan megbocsátotta, pedig már ott gyanús volt, hogy valami nem stimmel.

Pintér Attila rehabilitálása

Itt aztán ne finomkodjunk: Pintér Attilára egy tétmeccses szövetségi kapitányi karrierje után hosszú ideig ki volt adva a magyar sajtó kilövési engedélye, még a Nemzeti Sport is lelkesen törölte bele a lábát. Aztán valami történt, és hirtelen megint ő lett az ország legszuperebb edzője, Felcsútra vitt egy rakás elsőosztályú játékost, és senkinek ne legyenek afelől kétségei, hogy jövőre is körbe kell majd táncolni, amiért így összerakta az akadémiai feladatait egy percig sem ellátó Felcsútot. A probléma az, hogy Pintér magyar szinten tényleg jó edző, viszont az sokat elmond egy ország bajnokságáról, ha ennél többet gondolnak róla.

Pintér Attila
MTI Fotó: Illyés Tibor

Bajnok a Honvéd

Erről már értekeztünk: a Budapest Honvéd bajnoki címe csodálatos történet, de a realitás az, hogy ezzel a kerettel maximum középcsapatnak kellett volna lennie egy egészségesen működő bajnokságban.

Külföldre szerződött játékosaink bukása

Közben a magyar sikertörténetnek induló projektek is bebuktak: Nagy Ádámon kívül tulajdonképpen az összes külföldre szerződött magyar focista megbukott, Lovrencsics Gergő a Fradiban általában csere, Sallai Roland hazatér Palermóból, Balogh Norbertnek még él az olasz szerződése, de a hírek szerint elégedetlenek vele, Kleinheisler László Németország után még Magyarországon is megbukott. A válogatott közelében lévő játékosok is szép lassan kitöltik a forintokról szóló csekket: Otigba Kenneth a Fradiban játszik ősztől, Simon Krisztián pedig nagyjából nyom nélkül települ haza Münchenből Újpestre.

kleinheisler-feroer-mlszhu
Fotó: mlsz.hu

Oroszország, Andorra

Az egyéves leépülési történet végéhez érkeztünk: a válogatott az oroszok elleni barátságos meccsen elszenvedett laza háromgólos vereséget még kibírta, pedig ez az orosz válogatott sem az, ami nemrég még Eb-elődöntőt játszott, de Andorrát nem lehet megmagyarázni. Illetve meg lehet: a magyar foci mélypontra került. Oda, ahol az elmúlt években általában volt.

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!