Törvényszerű, hogy egy történelmi vereség után távoznia kell a szövetségi kapitánynak?

Tíz mérkőzés, tíz kapitány, ám a mintázat nem egyértelmű.

A magyar válogatottat története során többször is érték váratlan, sőt, megmagyarázhatatlan vereségek. A lista a kettőből kétszer elvesztett világbajnoki döntőkkel kezdődik, de tartalmaz miniállamoktól, Andorrától, Izlandtól vagy Máltától elszenvedett vereségeket, és olyan megalázó kudarcokat is, mint amikor a szovjetek vagy a hollandok tömtek ki minket legalább egy hatossal.

Hiába a századfordulón gurított tízes Franciaországnak, Oroszországnak, hiába az albánok kiütése Puskásék által, vagy a máig világbajnoki gólrekord 10-1 Salvador ellen, ezek mind-mind felejtősek. Nem csak a máig mantrázott angol-magyar hat-három miatt, hanem mert az emberi agy úgy működik, pláne, ha magyar futballról van szó, hogy csak a rosszra emlékszik. És rosszból bőven jutott nekünk, bár felhívnánk a figyelmet, hogy egy 1938-ban elbukott világbajnoki döntőtől micsoda rögös és küzdelmes út vezetett odáig, hogy Andorra.

Magyarország – Csehszlovákia 1-4

  • 1969. december 13. @ Marseille (Franciaország)
  • Világbajnoki selejtező, rájátszás
  • Szövetségi kapitány: Sós Károly

Az 1970-es világbajnokság selejtezőcsoportjában Csehszlovákia és Magyarország azonos pontszámmal végzett az élen, ezért az akkori versenykiírásnak megfelelően mindent eldöntő pótmérkőzést játszottak semleges helyszínen. A Marseille-ben lejátszott meccsen a csehszlovákok nagyon simán, 4-1-re verték a magyar válogatottat, amely így története során először nem jutott ki egy világbajnokságra.

1968-magyar-szovjet-fortepan-50358
A magyar válogatott a Szovjetunió elleni 1968-as mérkőzésén. Balról-jobbra: Mészöly, Solymosi, Ihász, Fatér, Szűcs, Farkas, Göröcs, Fazekas, Varga, Rákosi, Novák. (fotó: Fortepan/Nagy Gyula)

Sós Károly szövetségi kapitánynak ez volt az első és egyetlen veresége a válogatott kispadján, a következő évben átmenetileg Hoffer József, majd Illovszky Rudolf váltotta. A fájó vereség a csapat keretében is változást hozott: Mészöly Kálmánnak már csak pár, Göröcs Jánosnak további egy meccs jutott, Farkas Jánosnak, Ihász Kálmánnak, Puskás Lajosnak, Szentmihályi Antalnak pedig egy sem.

Szovjetunió -Magyarország 6-0

  • 1986. június 2. @ Irapuato (Mexikó)
  • Világbajnoki csoportmérkőzés
  • Szövetségi kapitány: Mezey György

Az 1986-os világbajnokságra Magyarország csoportelsőként, meggyőző fölénnyel jutott ki. Az időszak barátságos mérkőzései is jól sikerültek, idegenben 1-0-ra vertük az NSZK-t, hazai pályán 3-0-ra Brazíliát, így a szurkolók komolyan elhitték, hogy Mexikóban lehet esélyünk. A felfokozott hangulatra ráerősített a FIFA is, amikor Mezeyt az év szövetségi kapitányának választotta, valamint a magyar válogatottat a világranglista második helyére helyezte.

magyar-valogatott-1986
Balról-jobbra: Disztl Péter, Róth, Kardos, Esterházy, Dajka, Garaba (álló sor); Détári, Varga, Hannich, Sallai, Kovács Kálmán (guggoló sor)

Ezzel szemben a legendásan elcseszett felkészülés után az irapuatói déli hőségben egyszerre jött ki az összes dióstészta és alpesi edzőtábor, a magyar válogatott enerváltan mozgott, és már az első percekben jelentős hátrányba került a szovjetekkel szemben. Mezey a világbajnokság után távozott, helyére előbb a Budapesti Honvédnál is dolgozó Komora Imre, majd Verebes József, majd Garami József került, azonban csak pár-pár meccsre, mert 1988-ban már újra Mezeyt találjuk – szintén csak átmenetileg – a kispadon. A zavarodottságot jól jelzi, hogy Mezey 1988-as visszatérését követően Bálint László, Bicskei Bertalan, Mészöly Kálmán, Glázer Róbert, Jenei Imre, Puskás Ferenc, újra Verebes József, és újra Mészöly Kálmán sem tudott igazán megmelegedni a padon. 1986-ot követően az 1996-ban kinevezett Csank János volt a következő olyan kapitány, aki kihúzta legalább tíz meccsig.

Magyarország – Izland 1-2

  • 1992. június 3. @ Népstadion
  • Világbajnoki selejtező
  • Szövetségi kapitány: Jenei Imre

A román Steauával 1986-ban Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyerő Jenei Imrét 1992 elején nevezték ki a magyar válogatott szövetségi kapitányának. A rajtja nem volt rossz. Győzelem itthon az osztrákok ellen, győzelem Ungváron Ukrajna ellen (ez volt az ukrán válogatott első hivatalos mérkőzése), szűk vereség Angliától Budapesten, és Svédországtól idegenben. Aztán a korábban elképzelhetetlen: az első világbajnoki selejtező körben vereség Izlandtól a Népstadionban.

Pedig Kovács Kálmán már a második percben megszerezte a vezetést, azonban utána csúnyán összeomlott valami, és a második félidőben fordítani tudtak az izlandiak. Jeneinek nem került az állásába a vereség, sőt, a következő felkészülési mérkőzéseken újra egész jó eredményeket hozott. Egy évvel később, a görögöktől világbajnoki selejtezőn hazai pályán elszenvedett 1-0-ás vereség azonban a véget jelentette. Utódja Puskás Ferenc lett.

A kilencvenes évek közepének Izland-átka

Jenei csapata így állt fel a történelminek mondott vereség alkalmával: Petry – Telek – Kovács Ervin, Lőrincz, Simon – Limperger, Pisont (Balog Tibor), Vincze (Eszenyi), Keller – Kiprich, Kovács Kálmán. A kezdőben három csatár szerepelt, mégis csak egyszer sikerült feltörni az izlandi reteszt, miközben a magyar védőnégyes (sőt, Kellerrel ötös) kétszer is kapitulált.

A selejtező visszavágóján, 1993 júniusában már Puskás Ferenccel kaptunk ki 2-0-ra Reykjavíkban (ez volt Puskás utolsó meccse kapitányként). 1995 júniusában, a következő selejtezősorozatban és szintén Reykjavíkban Mészöly Kálmán csapatának is sikerül 1-0-ás vezetés után 2-1-es vereséget szenvednie.

Az izlandi átok 1995 novemberében tört meg, amikor a Fáy utcában Illés Béla góljával 1-0-ra nyertünk.

Magyarország – Jugoszlávia 1-7 (1-12)

  • Odavágó: 1997. október 29. @ Üllői út 1-7
  • Visszavágó: 1997. november 15. @ Belgrád 0-5
  • Világbajnoki selejtező, rájátszás
  • Szövetségi kapitány: Csank János

1986-ot követően Csank János válogatottjának volt először halvány esélye arra, hogy egy nagy nemzetközi tornára kvalifikálja magát. A csapat legfőbb jellemzője az volt, hogy a 80. percig bárki ellen képes volt futballozni, (vagy legalább megakadályozni önnön totális összezuhanását,) és ha egy meccs pont ennyi ideig tart, akkor szinte egyenes ágon ott vagyunk a franciaországi világbajnokságon. Így viszont a legutolsó csoportmeccsen dőlt el, méghozzá micsoda körülmények között, hogy pótselejtezőt játszhatunk: Finnországban az utolsó utáni percekben sikerül egyenlíteni egy máig emlékezetes, flipperes öngóllal.

A jugoszlávok elleni meccsre óriási volt az érdeklődés, az MLSZ azonban fura módon ragaszkodott a szűkös Üllői úthoz, így csak nagyjából tizenötezer embernek kellett végigszenvednie, hogy a Mihajlovic, Stojakovic, Mijatovic, Savicevic, Jugovic és a csereként beálló Savo Milosevic szó szerint lemészárolja a jobb sorsra érdemes válogatottat. Már a tizedik percben 0-3 volt, és csak egy perccel a lefújás előtt sikerült Illés Bélának megszereznie a becsületgólt.

Magyarország-Jugoszlávia | 1-7 | 1997. 10. 29 | MLSZ TV Archív

“Világbajnoki pótselejtező, 1. mérkőzés. A jugók már az első meccsen eldöntötték a továbbjutás kérdését, a magyar válogatottnak egy percig sem volt esélye az Üllői úti találkozón. Iratkozz fel az MLSZTV archív csatornájára: http://goo.gl/6zNVrS. Gólszerő: Illés (89.), ill. Brnovics (2.), Djukics (6.), Szavicsevics (10.), Mijatovics (26., 41., 51.), Milosevics (64.)

A visszavágó lett végül Csank János utolsó meccse, és vele együtt búcsúzott a válogatottól az első meccsen bűnbaknak kikiáltott középhátvéd, Bánfi János, valamint Klausz László, Keresztúri András, Mracskó Mihály, Lőrincz Emil, Orosz Ferenc, Nyilas Elek, Szlezák Zoltán, Hámori Ferenc. Az amúgy remek kapusnak számító Sáfár Szabolcsnak is csak pár meccs jutott a későbbiekben.

Liechtenstein – Magyarország 0-0

  • 1999. szeptember 4. @ Vaduz
  • Európa-bajnoki selejtező
  • Szövetségi kapitány: Bicskei Bertalan

1998-ban Csank Jánost Bicskei Bertalan, az 1-2-5-2-es, söprögetőre építő modellt pedig a támadóbb felfogású 3-4-3 váltotta. Az erősen megfiatalított válogatottba ekkor került be tartósan Mátyus János, Korsós Attila, Hrutka János, Fehér Csaba, Király Gábor, Tóth Norbert és Lisztes Krisztián, a szurkolók pedig újra hinni kezdtek.

Ausztria-Magyarország | 2-3 | 1998. 03. 25 | MLSZ TV Archív

“Barátságos mérkőzés. Bicskei Bertalan alaposan átalakította a válogatottat az előző mérkőzés, a jugoszlávok elleni vb-pótselejtező után. Király Gábor, Fehér Csaba, Hrutka János, Mátyus János, Tóth Norbert és Korsós Attila ezen a meccsen debütált a magyar csapatban. Iratkozz fel az MLSZTV archív csatornájára: http://goo.gl/6zNVrS. Gólszerző: Vastic (10.), Feiersinger (72.), ill. Horváth F.

A barátságos meccseken működni látszott az elképzelés, azonban az Európa-bajnokság selejtezőcsoportjában olyan csapatokba ütköztünk, mint az akkor újra bivalyerős Románia, a mindig jó Portugália, a feljövőben lévő Szlovákia, valamint Azerbajdzsán – és végül a minden körülmények között outsider Liechtenstein.

Hazai pályán még 5-0-ra vertük a miniállam amatőrjeit, aztán jött egy vereség Romániától és egy Szlovákiától, így a kijutás esélye elúszott. A szeptemberi, vaduzi meccsen Bicskei a következő kezdővel állt fel:

Király – Korsós, Sebők, Mátyus – Dárdai, Halmai, Illés, Dombi (Sowunmi) – Fehér Miklós (Lendvai), Horváth Ferenc (Herczeg Miklós), Egressy

Ahogy Jenei Izland ellen, úgy talán Bicskei is túlságosan bízott az erősen orrnehéz, támadókkal telepakolt csapatában, amely, ha máshogy nem, rutinból, képzettségből, vagy csak szimplán virtusból lenyomja majd az ellenfelet. Ehhez képest egy görcsösen támadgató, a labdát csak gyömöszölő társaságot, és 90 percen át tartó teljes kilátástalanságot kaptunk. Az egyetlen komolyabb helyzetünk a csereként beálló Lendvai kapufája volt a második félidő első perceiben.

A vállalhatatlan eredmény és a kijutás esélyének elvesztése után Bicskei kapitány maradhatott, sőt, további húsz mérkőzésen irányíthatta még a válogatottat, azonban az első év eredményeit a későbbiekben már nem tudta megismételni. Végül 2001 szeptemberében, egy Grúziában elszenvedett 3-1-es vereség után Gellei Imre váltotta.

Málta – Magyarország 2-1

  • 2006. október 11. @ Ta’ Qali
  • Európa-bajnokság, selejtező
  • Szövetségi kapitány: Bozsik Péter

Lothar Matthäust Kisteleki István, az MLSZ akkori elnökének javaslatára Bozsik Péter váltotta, azzal az erős kéréssel, hogy vissza kell hozni a magyar futballhagyományt a válogatott játékába. A hangzatos és szép elvet pár valóban szépnek mondható eredmény követte az első három meccsen, majd jöttek a selejtezők az Európa-bajnokságra. Rögtön egy hazai 1-4 Norvégia ellen, amely után Király Gábor jogosan kapta meg a Potyamackó becenevet.

A Bozsik-Détári tandem bár igazán egyszer sem égett le komolyabban ez első nyolc hónapjában, az októberi máltai mérkőzés mégis vízválasztó lett. Előbb Schembri lőtt gólt, amit Torghelle még kiegyenlített, aztán jött Vanczák kiállítása, és a második félidőben Schembri újabb gólja. A válaszgól elmaradt, a népharag azonban nem, és Bozsikéknak távozniuk kellett, hogy jöhessen Várhidi Péter és az újabb koncepció – a kényszerfiatalítás.

A máltai csapat: Király – Fehér Csaba (Halmosi), Juhász, Vanczák, Leandro (Kiss Zoltán) – Tóth Balázs, Dárdai, Gera, Huszti – Szabics (Czvitkovics), Torghelle

Érdekesség, hogy Király, Juhász és Gera tíz évvel később még mindig a válogatott alapemberének számított, és főszerepet játszott a franciaországi Eb-menetelésünkben. A keretből rajtuk kívül Vanczák, Leandro, Huszti és Torghelle máig aktív labdarúgó.

Hollandia – Magyarország 8-1

  • 2013. október 11. @ Amszterdam
  • Világbajnokság, selejtező
  • Szövetségi kapitány: Egervári Sándor

A “Szerethető Válogatott” hattyúdala. Egervári Sándor 2010-ben Erwin Koemantól vette át a válogatott irányítását – ahogy akkoriban sokan gondolták, kicsit megkésve. Néhány évvel korábban, amikor az MTK-val és a Dunaferrel abszolút a csúcson volt, nem merült fel a neve szövetségi kapitányként. Ennek ellenére nem indított rosszul. Ugyan az Európa-bajnokság selejtezőin a nálunk jobbnak tartott ellenfelektől vereségeket szenvedett a csapata, a könnyebbnek kikiáltott válogatottak ellen behúzta a kötelezőket. A 2012-es Eb selejtezői elmentek a csapatépítéssel, hogy a következő, világbajnoki körre összeálljon valami.

Egervári Sándor
Egervári Sándor, a labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a Hollandia elleni világbajnoki selejtező mérkőzés előtti sajtótájékoztatón. (fotó: MTI/Illyés Tibor)

Az emlékezetes zárt kapus Románia elleni meccsen az utolsó utáni percben mentették 2-2-re az állást a románok, ami mint utólag kiderült, a pótselejtezős helyünkbe került. A végén még mindig lehetett volna menteni, de csak döntetlenre futotta a törökökkel, vereségre Romániában, hogy az utolsó szalmaszál Hollandia legyen idegenben. Az 1-8 után azonban mindennek vége volt, Egervári lemondott, és négy nappal később már segédedzőjével, Csábi Józseffel – egy minden mindegy mérkőzésen – vertük itthon Andorrát 2-0-ra.

Andorra – Magyarország 1-0

  • 2017. június 9. @ Andorra la Vella
  • Világbajnokság, selejtező
  • Szövetségi kapitány: Bernd Storck

Egervárit Pintér váltotta, akitől az első Eb-sejeltezője, az Észak-Írország elleni hazai vereség után megváltak. Helyére ideiglenesen, a Herthánál edzősködő Dárdai Pál érkezett. Egy percig sem kertelt, előre megmondta, mi fog történni a mérkőzésein, hogy szenvedni fogunk az 1-0-ért is – és csodák csodája, így is lett. Balszerencse, hogy a Hertha választás elé állította Dárdait, aki a klubedzőség mellett döntött, viszont maga helyett melegen ajánlotta a viszonylag ismeretlen német mestert, Bernd Storckot.

Storckkal az első időkben minden ugyanúgy folyt tovább, mint elődjével, sőt, a Norvégia elleni pótselejtezőt követően a magyar válogatott 30 év után újra kijutott egy nagy világeseményre. A szövetség mindenben a mester segítségére volt, átszervezte a bajnokságot, szüneteket iktatott be a felkészülést segítendő, és Storck élt a lehetőséggel. A franciaországi Eb-re úgy összerántotta csapatát, hogy az megszerezte a csoportelsőséget.

Labdarúgás - VB-selejtezõ – Andorra-Magyarország
Az andorrai válogatott tagjai ünneplik 1-0-ás győzelmüket. (fotó: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo)

Innen mintha elvágták volna. Az első őszi meccsen botrányos döntetlen Feröeren, utolsó perces vereség otthon Svájctól. Lettország és Andorra behúzható kategória, be is húztuk, ám ekkor még nem sejtettük, hogy Szalai 2016 novemberében lőtt gólja után a magyar válogatott képtelen lesz betalálni aktuális ellenfelének. Például a sehol sem jegyzett Andorrának.

Annak az Andorrának, amit kis túlzással bárkinek és bármilyen állapotában vernie kéne, pláne a magyar válogatottnak. Érdekesség, hogy Storck sem erre a selejtezőre, sem az arra ráhangolódó oroszok elleni barátságosra nem hívott be olyan játékosokat, mint Gera, Szalai, Futács, Nikolics vagy Németh Krisztián. Úgy viselkedik, mintha egy európai középcsapatot irányítana, és ez feljogosítja arra, hogy tétmérkőzésen tesztelgessen a jövő válogatottját építve. (Ehhez képest az évi 60-70 meccset játszó Cristiano Ronaldo pályára lépett a portugál válogatott lettországi mérkőzésén.) Pedig éppen Storck bizonyította a tavalyi Európa-bajnokságon, hogy manapság már egyetlen válogatott ellen sem lehet úgy kifutni a pályára, hogy az nem a legerősebb összeállításában játszik.

Két elbukott világbajnoki döntő

A következő két mérkőzés teljesen más kaliber, mint a fentiek.

Magyarország – Olaszország 2-4
Az 1938-as franciaországi világbajnokság döntője. A korábban rendre elvert Olaszország, jórészt a magyar játékos- és edzőimportja hatására a harmincas évekre annyira megközelítette a világ élvonalát, hogy be is előzte, és két világbajnokságot húzott be egymás után. Egy meccsen ugyan bármi megtörténhet, ám Dietz Károly válogatottjának igazság szerint alig volt esélye a döntőben. Dietz még egy évig marad szövetségi kapitány, és szinte pontosan egy évvel később, 1939 júniusában, egy Olaszorságtól elszenvedett hazai vereség után váltotta Ginzery Dénes.

Magyarország – Németország 2-3
A legendás Aranycsapat 1954-es berni döntőjéről már mindent leírtak, amit le lehetett. A hatalmas csalódásként megélt vereséget azzonba az edző (Sebes Gusztáv), a játékosai, valamint a futballról alkotott filozófiája is túlélte. Az 1956-os forradalomig a válogatott eredményességi mutatója sem romlott jelentősebben, azonban az országban történt események, valamint a külföldre távozó játékosok tömege kényszeredetten új utakra terelte a szövetséget. Sebest Bukovi váltotta, akit hamarosan egy évtizedre követett Baróti Lajos (eredetileg egy tandem részeként Lakat és Sós Károllyal).

Foglaljuk tehát össze tételesen, hogy a legfájóbb eredmények után mi történt a szövetségi kapitányokkal: (félkövérrel, akik maradtak a posztjukon)

  • 1938, Olaszország, 2-4 // Dietz Károly maradt.
  • 1954, Németország, 2-3 // Sebes Gusztáv maradt.
  • 1969, Csehszlovákia, 1-4 // Sós Károlyt leváltják.
  • 1986, Szovjetunió, 0-6 // A világbajnokság után Mezeyt leváltják.
  • 1992, Izland, 1-2 // Jenei Imre marad a kapitány.
  • 1997, Jugoszlávia, 1-7 // A visszavágó után menesztik Csank Jánost.
  • 1999, Liechtenstein, 0-0 // Bicskei Bertalan marad a kapitány.
  • 2006, Málta, 1-2 // Bozsik Pétert menesztik.
  • 2013, Hollandia, 1-8 // Egervári Sándor lemond.
  • 2017, Andorra, 0-1 // Bernd Storck ???

(címlapkép: Dzsudzsák Balázs és Bernd Storck az andorrai fiaskó után | fotó: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo)

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!