18

Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!

Papírbaltával próbababát ölni – a szegedi ötösgyilkosság II. rész

Ki irtotta ki a Rozsi családot a Paprika utcában?

„Rozsi János Paprika utcai lakost és családját ismeretlen tettes megölte. A rendőrség a nyomozást folytatja”

Kivégezték az egész családot – a szegedi ötösgyilkosság I. rész

„Rozsi János Paprika utcai lakost és családját ismeretlen tettes megölte. A rendőrség a nyomozást folytatja” (Délmagyarország, 1961. május 3.) Az akkori Szeged külterületén található Paprika utca 58.

…május 11-én, a nyomozás tizedik napján jelentkezett Sz. Ferencné, aki azt mondta, április 25-én színházban volt egy Vass Gyula nevezetű ismerősével, akinek vérző seb volt a fején. A férfi azt mondta neki, hogy fiatalok kötöttek bele és boxerrel fejbe ütötték. A nő látott Vassnál két karórát is.

A 25 éves, nős, szegedi férfi két héttel a Paprika utcai események előtt szabadult a börtönből. Az 1956-os forradalom után Angliába disszidált, közkegyelem révén térhetett haza. Nagy nőcsábász hírében állt, és előszeretettel költötte el saját felesége pénzét is. Aktuális nőjének, Sz. Ferencnének egy sálat ajándékba, amiről a Rozsi családot ismerők azt állították, hogy Forró Máriáé volt. Kiderült, hogy Vass három nappal a gyilkosságok után öngyilkosságot kísérelt meg, felvágta az ereit. A megyei rendőrfőkapitányságra pedig érkezett egy névtelen levél, amelyben az állt, hogy az író munkatársa, Vass Gyuláné mostanában nagyon ideges, és arról beszél, hogy a férje négy embert ölt meg Alsóvárosban. Vass Gyulát ezek után vették őrizetbe, kezdett szorulni a hurok a férfi nyaka körül.

A sérüléséről ugyanazt adta elő, mint Sz-nének. Április 25-én, a gyilkosságok napján verekedésbe keveredett, miközben nagynénjéhez ment látogatóba, de véres fejjel már nem akart beállítani, ezért hazament Szegedre. Délután otthon volt, este pedig Sz-nével. Azt a bizonyos sálat tényleg ő ajándékozta a nőnek, előtte a feleségéé volt. A Pobjeda karórát 1960-ban vette Szegeden, a másikat pedig Angliából hozta, és mindkettőt pont a gyilkosságok utáni napon adta el. Április 29-én – miután lakásán lévő tárgyait, köztük egy fehér inget leöntött savval – azért vágta fel az ereit, mert munkatársai lenézték őt bűnös élete miatt. Vassné vallomása egyezett a férjéével, mindössze azt tagadta, hogy a sál valaha is az övé lett volna. Tökéletes alibit igazolt Vassnak, az asszonyt kihallgató viszont érezte, hogy emberséggel meg lehet nyerni. Vass Gyula bűnösségét tényként kell kezelni, a nőt pedig meg kell győzni róla, hogy férje méltatlan a szeretetére egy ilyen bestiális bűncselekmény után. Vassné beszédes lett, kezdett feloldódni, de még nem adta fel teljesen a küzdelmet, tapogatózott. Bizonyították már férje bűnösségét? Vagy éppen az ő vallomása kell hozzá?

A kulcs végül a helyszínekről készült felvételekben – az összeszurkált gyerekről, a megerőszakolt fiatal lányról – rejlett, de előkerült még valami, ami mélyen sértette a fiatal asszony büszkeségét: megmutatták neki a nála idősebb, züllött külsejű Forró Mária arcképét, akivel férje megcsalta. Ezután azt mondta, többet ehhez az emberhez nincs köze, őszinte vallomást kíván tenni. Eszerint férje először az öngyilkossági kísérlete előtti napon mondta neki, hogy szörnyű bajba került, mert négy embert meggyilkolt az Alsóvárosban (felesége az újságból tudta meg, hogy egy gyereket is megölt). Megbeszélte Vassnéval, hogy a nő mit mondjon, ha a rendőrök esetleg kérdezősködnének, majd később részletesen is elmesélte, mit tett a Paprika utcában. Forró Máriát veszekedés miatt ölte meg, további négy embernek pedig azért kellett meghalnia, hogy ne gyanúsíthassák őt.

A nyomozók számára tehát tisztázódott a tettes, de ezt még bizonyítani is kellett. Vass Gyula konokul kitartott a kihallgatások alatt, ezért inkább úgy döntöttek, megpróbálják azonosítani azt a véres inget, amit a tettes a helyszínen hagyott. Találtak egy Vastagné nevű nőt, akiről kiderült, hogy kapcsolata volt Vassal, és a férfi két fehér inget hagyott rá, mielőtt börtönbe vonult. Az egyiket a nő meg is stoppolta, Vass pedig a szabadulása után elvitte tőle. Vastagné négy hasonló ing között is felismerte a gyilkosság helyszínén hagyottat, ezzel pedig már annyi bizonyíték volt Vassal szemben, hogy nem volt több kérdés. (A Zs. Miklósnak tulajdonított naptári beírásról is kiderült, hogy valójában Vass írta fel.)

De mi volt az indíték? Erre csak Vass Gyula tudott választ adni, ezért volt szükség a beismerő vallomásra. Ehhez meg kellett találni az érzékeny pontját, és olyan helyzetet teremteni, hogy a beismerés megtétele neki is fontos legyen.

Vass Gyula 1936. április 12-én született. Apja segédmunkás volt, anyja közvetlenül a szülés után meghalt a kórházban. A gyereket ezután a nagyszülők fogadták örökbe, akik 17 éves koráig nevelték. Az általános iskola hat osztályának elvégzése után vájártanuló volt, de félbehagyta az iskolát. Ezután különböző bányákban dolgozott csillésként, de problémás magatartása miatt több helyről is kirúgták. Először 1955-ben házasodott, három hónappal később gyerekük született. Vass hamar otthagyta a családot, mert összeszűrte a levet egy másik nővel. Elvált, újra megnősült, második feleségétől is született egy gyereke, akit állami gondozásba adtak. A forradalom alatt Angliába disszidáltak. Alkalmi munkákat vállalt, majd 1958-ban amnesztiával térhettek haza. 1951 óta húsz munkahelye volt, ezeket többnyire önkényesen hagyta ott, vagy kirúgták. 1956 után kétszer ült börtönben lopás miatt.

Már fiatal korában is erőszakos volt a nőkkel szemben. A Magyar Pszichológiai Szemle egyik 1965-ös számában Vargha Miklós professzor úgy foglalt állást: a hiperszexuális beállítottságú Vasst érzelmi sivárság, kötődés- és kapcsolódási képtelenség jellemezte. „Cselekménye és kóros magatartás módjainak egész sorozata ezzel magyarázható. Az első gyilkosságot kétségtelenül indulatból követte el, míg a többi áldozata elpusztítása előre kigondolt, tervszerű, a menekülés érdekeit szolgáló, a vádlott szempontjából célszerű cselekményként értékelhető. Mindezek alapján Vass Gyula nem elmebeteg, teljes mértékben felelősségre vonható volt.”

Bár feleségét és hatéves gyerekét is elhanyagolta (az asszonyt csalta, verte, a gyereknek még a biciklijét is eladta), a nyomozást vezetők mégis úgy gondolták, hogy a családja iránti szeretete talán megindítja. Igazuk lett, mert meggyőzték, hogy nem csak a feleségét kezelhetik bűntársként, de a konok tagadással a gyerekének is kárt okozhat. Ez és a megcáfolhatatlan bizonyítékok végül “őszinte” vallomásra késztették. Azért az idézőjel, mert az előre megfontoltságot természetesen igyekezett tagadni. Forró Máriát eszerint azért ölte meg, mert a nő fejbe verte egy piszkavassal, de aztán beismerte, hogy saját magát ütötte meg baltával.

A valóságban ez történt 1961. április 25-én, a szegedi Paprika utca 58. szám alatt:

Reggel hétkor kelt. Felvette egyetlen ruháját: sötétkék zakót és fekete pantallót, fekete félcipőjét, fehér ingét és egy kék színű, fehér keresztcsíkos nyakkendőt kötött. Elment régi munkahelyére, ahonnan egy pár ottfelejtett bakancsát akarta elhozni, de azt az illetőt, akihez a bakancsért ment, nem találta ott. Felkereste egy ismerősét – aki süteménnyel kínálta -, majd a szegedi pályaudvar büféjében ivott némi alkoholt. Ekkor jutott eszébe, hogy felkeresi a Rozsi családot. Rozsi Jánosnéval és Forró Máriával még a börtönbe kerülése előtt volt viszonya, úgy tervezte, hogy valamelyik most is kapható lesz a szexre. Becsöngetett, mire Forró Mária beengedte. Rozsi Jánosné is otthon volt, de éppen az SZTK-ba készülődött. A másfél éves ifj. Rozsi János a belső szoba díványán aludt betakarva. Délelőtt tíz óra körül lehetett. Vass beszédbe elegyedett a két nővel. Forró Máriát nézte ki magának, Rozsiné zavarta, de az asszony negyed óra múlva elment az orvosi vizsgálatra. Mária viszont nem akart tőle semmit, mégpedig minden bizonnyal azért, mert éppen menstruált. Vass erre pofon ütötte, ami tőle egyáltalán nem volt szokatlan. Forró Mária védekezett a pofonokkal szemben, Vass ekkor meglátta a tűzhely mellé támasztott baltát, felkapta és teljes erejéből fejbe vágta vele a nőt. A már eszméletlenül fekvő áldozatát még tovább ütötte, aztán behúzta a belső szobába. Miközben Rozsiné hazaérkezését várta, felmosott és rendet rakott, hogy az asszony ne fogjon gyanút, amikor belép a házba.

Tizenegy óra lehetett, amikor meghallotta, hogy nyílik a kapu. Baltával a kezében a bejárati ajtó mellé állt, amikor pedig Rozsiné belépett, fejbe ütötte. Majd becsukta az ajtót. A nő nem esett össze rögtön, ezért újabb ütéseket kapott a fejére.  Vass Gyula talált egy darab szalonnát, amit amit egy darab kenyérrel együtt megevett. Falatozás közben észrevette, hogy Forró Mária és Rozsiné is él még. Levette a zakóját, hogy ne legyen véres, majd a konyhakéssel először utóbbit szúrta meg többször, aztán az ágy alá rejtette.

Bezsenyi Tamás kriminológus szerint a szegedi ötösgyilkosság kriminalisztikai szempontból rendkívül unikális. Gyilkosságsorozatról van szó, viszont nem lehet egyértelműen az úgynevezett spreading killing típusba sorolni, mivel az elkövetett emberölések között órák teltek el, vagyis nem folyamatos felindultságról van szó, hiszen az emberölések helyszínén várta a további áldozatok érkezését. Másfelől sorozatgyilkosságról sem beszélhetünk, ugyanis az úgynevezett nyugvási időszak (cooling-off) alapvetően heteket, de gyakran hónapokat ölel át. A cselekmény egy sajátos keveréke a sorozat- illetve tömeggyilkosságnak.

Bár az első fokú tárgyaláson azt vallotta, hogy  a másfél éves János felébredt az anyja meggyilkolására, és sírni kezdett. Ő felöltöztette, kabátot adott rá, sálat kötött a nyakára, egy gumijátékot adott a kezébe és kivitte játszani a virágoskertbe. Másodfokon ezt a momentumot arra módosította, hogy a kisfiú már Forró Mária meggyilkolásakor felriadt. Sírt és kiabált, ezért fejbe verte a baltával és felvitte a padlásra, ahol később az ott talált ácskapoccsal megszurkálta, majd egy ugyancsak ott lévő kötelet hurkolt a nyakára. A bíróság végül ezt a vallomást fogadta el.

A másfél éves kisfiú megölése után visszament a lakásba, hogy előkészítse a család később hazaérkező tagjainak meggyilkolását. A már bevált baltát és a konyhakést kikészítette az ajtó mellé, majd leült és az ablakon kibámulva várta Buborék Gizellát Negyed ötkor érkezett haza. Vass Gyula felvette a baltát és ajtót nyitott a gyanútlan, tizenhét éves lánynak. Gizella a baltát, a férfi véres ingét és a tűzhely előtt tessék-lássék eltakarított vért is meglátta. Felsikoltott és segítségért kiáltott, mire Vass baltával fejbe csapta. A lány öntudatlanul vágódott el a padlón. A férfi áthúzta a belső szobába, lehúzta róla a pantallót és a nadrágot, aztán közösült az életéért kapkodó lánnyal. Utána néhányszor még fejbe ütötte a baltával, melleit megszabadította a ruhától és többször is megszúrta a késsel. Az asztalon talált egy borotvát, amivel mély vágásokat ejtett Buborék Gizella mellén, a combján és a csuklóin. Az élettelen testet egy terítővel takarta le, aztán a bejárati ajtó mellett újra készenléti állapotba helyezte a baltát és a kést.

“A nőket, a pénzt szerettem. Akiket erőszakkal közösülésre kényszerítettem, tovább is fenntartották velem a kapcsolatot, de a homoszexuális viszonyt sem vetettem meg. Lobbanékony, erőszakos voltam, nem bírtam el azt, hogy ha valakit kiszemeltem, ne kapjam meg.”

Rozsi Jánosra még két és fél órát kellett várnia. A családfő motorkerékpárral jött haza, a többi áldozathoz hasonlóan ő is gyanútlanul nyitott ajtót. Vass azonnal ütött, a férfi összeesett, de ezután is kapott még ütéseket. A csapások erejére jellemző, hogy Vass az egyiknél saját magát is úgy eltalálta, hogy dőlt belőle a vér. Rozsi János hörögve vonaglott a padlón. Vass hanyatt fektette, és többször mellbe szúrta a konyhakéssel. Ezután az ő holttestét is terítővel takarta le.

Ruhái közül csak az inge és a nyakkendője lett véres, cipőjére csak néhány csepp került. Kezet mosott, aztán elhatározta, hogy az inget és a nyakkendőt a lakásban talált ruhák közül pótolja. Kivett a szekrényből egy krémszínű inget, de szűk volt rá, ezért letépte magáról. A gombok szétszóródtak a földön, közülük egy az egyik vértócsába esett. Felvett egy megfelelő méretű inget, a folyosón lévő motort a hátsó kamrába tolta. Visszament a szobába, felvette Rozsi János szürke nagykabátját és szürke kalapját. Az asztali vizes kancsókat a falon függő Rozsi Jánosnét és Rozsi Jánost ábrázoló fényképhez vágta, amivel a bosszú látszatát akarta kelteni.

A Pobjeda és az UMF gyártmányú karórákat, Forró Mária nejlon sálát, Rozsi Jánosné és Buborék Gizella egy-egy napszemüvegét és a Rozsiné táskájában talált négy-öt forint aprót eltette. Saját véres ingét és véres nyakkendőjét a helyszínen hagyta. Kívülről becsukta a szobaajtókat, kiment a kapun, bezárta, a kulcsot pedig a saját lakása közelében bedobta egy csatornanyílásba.

Papírbaltával próbababát ölni

Mielőtt a bizonyítási eljárás befejeződhetett volna, hátra volt még a nyomozási kísérlet (újrajátszás). A Paprika utcai lakást a tettes elmondása alapján állították vissza a gyilkosságok előtti állapotába. A dekorációs vállalattól a meggyilkoltakkal azonos méretű bábukat szereztek be, amiket az áldozatok ruhájába öltöztettek fel. A helyszínt és a környéket az óriási érdeklődés miatt le kellett zárni. Vass Gyula tisztában volt vele, hogy ki fogják végezni, ezért arra is számítani lehetett, hogy szökést, vagy öngyilkosságot kísérel meg, esetleg megtámadja a bizottság tagjait, vagy hirtelen megmakacsolja magát és megtagad mindenféle válaszadást, bemutatást. A lakásból ezért az összes, sérülés okozására alkalmas tárgyat (borotvát, kést, üveget) eltávolítottak, az elkövetési eszközöket, a baltát és a kést pedig papírmasséból készítették el.

otosgyilok-helyszinrajz2
Vass Gyula a nyomozási kísérlet során megmutatja, hogyan nyomta az ágy alá Forró Mária holttestét (balra fent), hogyan vetkőztette le Buborék Gizellát (jobbra fent) és hogyan kötötte a kötelet ifj. Rozsi János nyakára (alsó kép)

A nyomozási kísérlet teljes sikerrel járt. Vass Gyula nem rendült meg, átgondoltan, nyugodtan viselkedett, mindent megmutatott.

A nyomozás alapvetően sikeres volt, egy ötszörös gyilkost három héten belül elfogtak, de vétettek olyan hibákat is, amik nélkül a tettest még hamarabb megtalálhatták volna. Zs. Miklós esetében például hibáztak az írás-szakértők, amikor a fali naptárban szereplő “Itt volna IV. 25-én” feliratot a boncsegédnek tulajdonították, ugyanis azt Vass Gyula írta fel. (De miért?) A helyszíni szemlénél vétett hibákról már volt szó. A holttestek pontos ruházatát nem jegyzőkönyvezték, a testekről egyszerűen levagdosták a ruhadarabokat. A Paprika utcai események utáni időszakban öngyilkosságot megkísérlő személyek között szerepelt Vass Gyula neve, de a felületes ellenőrzés miatt nem ellenőrizték rendesen a személyét.

otosgyilok-helyszineles
Vass Gyula a nyomozási kísérlet során bemutatja, hogyan szurkálta meg Buborék Gizellát (balra fent), hogyan írta fel a falinaptárra azt, hogy “Itt voltam 1961. IV. 25-én” (jobbra fent), hogyan ütötte tovább a földre zuhant Rozsi Jánost (bal alsó kép) és hogy melyik csatornába dobta bele a Paprika utca 58. számú ház kapukulcsát (jobb alsó kép)

„A Csongrád Megyei Bíróság háromnapos tárgyalás után Vass Gyula 25 éves, szegedi lakost négyrendbeli gyilkosságban, egyrendbeli szándékos emberölésben, egyrendbeli erőszakos nemi közösülésben, egyrendbeli lopásban mondta ki bűnösnek, és ezért összbüntetésül halálra ítélte.”

(Délmagyarország, 1961. június 29.)

Vass Gyulát felakasztották, holttestét jeltelen sírba temették.

(Forrás: az ORFK elemző-értékelő összefoglaló jelentése)

(Címlapkép: Szeged, a Tisza Lajos körút az Aradi vértanúk terénél. Szemben a Zrinyi utca és a Fogadalmi templom tornyai, Fortepan/Nagy Gyula)

Kövessen minket Facebookon!

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!