Ridley Scott lett az Alien-filmek új főgonosza, a lelkünket és az agyunkat is terrorizálja a Covenant

A rendező megcsinálhatta volna az egyik legjobb Alien-filmet is, de ő valami mást akart kihozni belőle. Ebből a két szélsőségből született meg a Covenant.

Nem véletlenül kapott vegyes fogadtatást a kritikusoktól az Alien: Covenant, hiszen végig olyan érzése van a nézőnek, mintha egyszerre két filmre ült volna be.

Az egyik a teljesen zavaros, sci-fiként látványos, filozofikus drámaként viszont sekélyes és idegesítő Prometheus folytatása, ami pontosan ezt hozza második alkalommal is, talán még szélsőségesebben.

Kár, mert a másik valahol mélyen valóban a Nyolcadik utas és A bolygó neve első méltó folytatása, ami legalább fel tudja idézni, miért is szerettük azokat annyira.

Alien: Covenant (2017) – Trailer #2

The latest Alien: Covenant trailer has landed, and offers a glimpse of the film’s deadly creatures. Starring Katherine Waterston, Michael Fassbender, James Franco, Noomi Rapace, and Guy Pearce. Alien: Covenant (2017) – Red Band Trailer #1 https://www.youtube.com/watch?v=OYINUbHWQcI Alien: Covenant’s Space Mission Revealed https://www.youtube.com/watch?v=esK9MpOsFB0 This Xenomorph Queen from Aliens is Beautiful – IGN Unboxing https://www.youtube.com/watch?v=PDMNCCpQN5Y ——————————­—- Follow IGN for more!

Első film: visszaköszön a nyolcadik utas

A film első ötven perce óriási pozitív csalódás volt. Ridley Scott érezhetően saját eredetije előtt tisztelgett: egy rettentő látványos, tragikus és brutális sci-fi horrort sejtetnek a korai jelenetek. Pont ilyen volt a maga idejében a Nyolcadik utas, és pontosan ezt hiányoltuk az összes többi Alienből, leszámítva a bőven az akciófilm kategóriába eső második részt.

Csodaszép beállítások, lassú, baljós érzetet keltő űrfelvételek, amik közben végig érezzük a főszereplők kiszolgáltatottságát. Itt még kicsit olyan volt, mintha Ridley Scott azt akarta volna a Covenanttal, amit J.J. Abrams csinált a hetedik Star Warsszal: egy az egyben újragyártani.

Csak Scott ezt sokkal ügyesebben teszi, így nem a cselekményben, csak a hangulati motívumokban észlelhető igazán a hasonlóság, és ezért az átlagnéző sokkal kevésbé haragszik. Aztán elérünk az ötvenedik percig: amikor már éppen úgy tűnik, hogy nemcsak a Nyolcadik utas, de a Bolygó neve szellemi hagyatékát is tovább fogják vinni, megjelenik David, a Prometheus androidja.

Második film: Michael Fassbender magával furulyázik

Anélkül, hogy túl sok spoilert zúdítanék az olvasóra, annyit elmondhatok, hogy az Alien: Covenant innentől kezdve olyan, mintha egy teljesen másik film lenne, mint amit addig néztünk. Hirtelen megjelennek a Prometheus mítikus idoljai, a lét kérdésein egyre kattantabban és hangosabban filozofáló David, és még az előző rész végén felbukkant kezdetleges Alien-forma is.

Innentől pedig egy ugyanolyan kiszámítható, sablonszerű sci-fi thriller jön egy bő negyven percen át, amilyet már 2012-ben is láttunk egyszer. Most sajnos még butább és kiszámíthatóbb mint akkor, szóval a második negyven perc jól le is lomboz minket az izgalmas első után. Néhány jelenet (például, mikor az egyik android furulyázni tanítja a másikat) pedig tényleg olyan kiborítóan ostoba és kínos, hogy az ember még a Prometheust is visszasírja. A Covenant valami beteg módon egyszer sokkal jobb, máskor pedig sokkal rosszabb közvetlen elődjénél, a végére pedig jól össze is vagyunk zavarodva.

Ridley Scott lett az új főgonosz

A két android, Walter és David ellentétét nézőként úgy éltem meg, mintha valójában az alázatos, elképesztően tehetséges Ridley Scott és a tévútra tért, őrült alkotó párharcát látnám. David karaktere pont azért lett a Prometheus negatív hőse, mert többet látott saját jelentősége és feladata mögé, mint ahogy azt kellene, és Ridley Scott is ugyanígy tudott a szememben végül az Alien-sorozat főgonoszává válni.

SCOTT, Ridley
(Fotó:MTI/EPA/Hannah McKay)

Nincs azzal baj, hogy Scott egyszerre próbálta folytatni a Prometheust és az Alient. A baj ott van, hogy mindezt úgy akarta, hogy a jobban eladható nevet egyszerű ugródeszkának használta, csak mert a rajongók visszasírták. Egy rossz ürügynek, amit ráadásul sokkal ügyesebben dolgozott ki, mint azt az üzenetet, amit már másodszor próbál meg a nézőkhöz eljuttatni, érezhetően sikertelenül.

Utolsó fél órájára viszont javarészt megint magára talál a Covenant: amikor csak a hátborzongató sci-fi mészárszékként üzemel, amit vártunk, amiért könyörögtünk és

amit egyébként ígértek,

akkor mindig hátradőlünk, és mosolyogva azt mondjuk, végre. Aztán megint eszünkbe jut, hogy miféle bagatell iszonyatot láttunk közvetlenül azelőtt, és bosszankodunk, hogy miért kellett azzal elpazarolni az értékes játékidőt.

Ezzel együtt, az Alien: Covenantnak azt mindenképp meg kell hagyni, hogy egy látványos, véres, gyakran még izgalmasnak is nevezhető sci-fi horror, ami tulajdonképpen mindkét franchise-t úgy folytatja, ahogy az megérdemli. Csakhogy az egyiket elkezdeni is kár volt, úgyhogy nagyon reméljük, hogy a következő Alien már valóban csak azt a filmet viszi tovább, ami a címében van. Még akkor is, ha Ridley Scott úgy már nem lesz hajlandó elkészíteni.

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!