Színházba járni akkor is jó, ha rémálmaink lesznek tőle – megnéztük a Tortúrát a Karinthyban

Egy színház-szűz beavatási élménybeszámolója.

Stephen King Tortúrája világhírű, azonban azt valószínűleg nem sokan tudják, hogy készült belőle egy színdarab is, amelyet jelenleg is játszanak a Karinthy Színházban. Az 1987-ben kiadott regényből 2015-ben született meg a Broadway színpadjára szánt verzió, amit az Egyesült Államokban Bruce Willis főszereplésével mutattak be, a kritika pedig enyhén szólva nem esett hasra tőle. Ezt a színdarabot hozta el a budai Karinthy Színházba Iványi Árpád rendező,

én pedig annak ellenére, hogy még soha a büdös életben nem voltam színházban, megnéztem az előadást, és nem túl határozott véleményem is van róla.

Stephen King: Tortúra – Teaser

William Goldman: TORTÚRA Stephen King regénye alapján 18 éven aluliaknak nem ajánlott! Annie Wilkes – Balázs Andrea Paul Sheldon – Árpa Attila Világítástervező – Király Tamás Díszlet/Jelmez – Iványi Árpád Díszletkivitelezés – Major Attila Kellék – Bíró Tamás Hang – Voronko Miklós Fény – Sörös Zsolt Trükkmester – Pallós Endre Produkciós asszisztens – Keczán Norbert Rendező asszisztens – Csákó Erika Produkciós vezető – Ridzi Gábor Művészeti vezető – Karinthy Márton Rendező – Iványi Árpád Súlyos autóbaleset éri a behavazott, néptelen coloradói országúton Paul Sheldont, a népszerű regényírót.

Mindenekelőtt fontos tudni, hogy alig tudtam valamit a Tortúráról. Szégyen vagy sem, de nem olvastam a könyvet, illetve az 1990-es, Kathy Bates-nek a legjobb női főszereplő Oscar-díját is meghozó filmverziót is csak gyerekkoromban láttam. Sejtésem volt csak arról, mire is számítsak abban a közel két órában, amit a színházban töltök. Ez körülbelül annyira volt elég, hogy ne érezzem magam teljesen hülyének a darab előtt. Utólag belegondolva ez pont így volt tökéletes, és csak ajánlani tudom mind a színházat, mind a Tortúrát azoknak, akik ugyanolyen színház-szűzként ülnek be egy előadásra, mint ahogy én tettem.

Megérdemelt teltház

A Tortúra alig pár hónapja fut, de szinte kivétel nélkül minden előadás teltház előtt. Nem tudni, hogy ezt a könyv és a film népszerűsége, vagy simán az előadás minősége generálja, de mindenesetre sokkal jobb érzés volt elsőnek egy olyan darabra beülni, ami nem csak engem érdekel. Az érdeklődés nagyságát jól jelzi, hogy a következő két előadásra, ami május 29-én és 30-án lesz, összesen már csak három jegy kapható.

Mivel a Karinthy Színház épülete nem számít monstrumnak, eleve azt sem tudtam, mégis hogyan fog elférni ennyi ember egy viszonylag kicsi teremben. Néhányan majdnem átestek egymáson, amikor a helyük felé igyekeztek, de ennél durvább dolog nem történt. Mégsem egy punkkoncertről beszélünk.

tortura
Fotó: Tortúra a Karinthyban Facebook

A történet

Felesleges és gonosz dolog lenne leírni az egész darabot, de természetesen a történetről beszélnünk kell. A színdarab két szereplős: a sikeres regényíró és pszichopata rajongója, Paul Sheldon és Annie Wilkes, akik eleinte teljesen idegenek egymás számára. A történetbe azután kapcsolódunk be, hogy az Árpa Attila által alakított Sheldon balesetet szenved, és törött lábakkal és kificamodott vállakkal Annie Wilkes lakásában ébred. Wilkes, akit Balázs Andrea alakít, amellett, hogy Sheldon megszállott rajongója, képzett ápolónő is, így sikerül elhitetnie az íróval, hogy ő mentette meg az életét. Később persze kiderül, hogy Wilkes gyakorlatilag egy elmebeteg, aki komoly veszélyt jelent Sheldonra.

Magáról az előadásról igen nehéz úgy beszélni, hogy ne lője le az ember a fordulatokat. Kezdjük ott, hogy első színházi előadásom lévén számomra nyilván már az is meglepő volt, hogy ugyan a színpadon nem jelezte semmi, de két külön szobában játszódott a darab, illetve Annie Wilkes szerepében egy ismerős arc tűnt fel. Balázs Andreáról van szó, akinek a CBA Kasszás Erzsijeként pár hete az egész országot sikerült az őrületbe kergetnie. Balázs már évek óta a Karinthy Színház elismert színésznője, az ország nagy része tényleg csak a rettentően idegesítő reklámból ismeri, ami nem biztos, hogy jót tesz neki.

Nincs viszonyítási alapom, de véleményem szerint Balázs Andrea remekül játszotta az őrült ápolónőt.  Azon sem csodálkoznék, ha néhány embernek rémálmai lennének a sötétben, rezignált arccal álldogáló színésznőtől. Igazából ha valaki tényleg megpróbálja magát beleélni a darabba, eszébe sem fog jutni ez az egész Kasszás Erzsi-dolog. A másik oldalon a Paul Sheldont alakító Árpa Attila szerepe nagy részét egy ágyban fekve tölti, és ezzel ugyan a karaktere eléggé le van korlátozva, de így is remekül hozza a kötelezőt. Nem fogok hatalmas okoskodásba kezdeni, de azt azért be kell látni, hogy a két színész közül itt az igazi főszerep Balázs Andreáé volt, akiről szinte

csak a meghajlásoknál hittem el, hogy nem elmebeteg.

Ha már a meghajlásnál tartunk, a drámai befejezés után a darab akkora tapsot kapott, hogy a két színésznek legalább hatszor vissza kellett jönnie a közönség elé. Nem hiszem, hogy ez minden darabnál így lenne, de sokat elmond a Tortúráról, hogy Balázs Andrea hiába játszotta már el ezeket a jeleneteket kismilliószor, mégis könnyek között köszönte meg a nézők figyelmét.

A színészeken kívül érdemes kiemelni még pár fontos tényezőt, ami nagyon sokat hozzátett a darabhoz. Nem tudtam ugyanis, hogy egy ilyen kicsi színházban, milyen technikai feltételek állnak rendelkezésre, illetve milyen lesz az előadás összképe. Az ugye tiszta sor, hogy két színész játékát simán lehúzhatná az, ha a műsor többi része gagyinak hatna. A Tortúra esetében a díszlet és a hanghatások is remekül passzolnak az egész darabhoz, annak ellenére, hogy a darabban található két helyszínt szinte bármelyik lomtalanításból fel tudnánk építeni.

tortura1
Fotó: Tortúra a Karinthyban Facebook

Sajnos nehéz eltekintenem attól, hogy más színdarabbal még nem volt dolgom,

így nehezen tudom behatárolni, amit a Karinthy Színházban láttam. Abban egészen biztos vagyok, hogy remekül szórakoztam, és nem bántam meg, hogy a Tortúra lett az első színházélményem, ennél többet pedig lehet, hogy nem is kellene kívánom. A legjobban talán mégis az jellemzi a Tortúrát, hogy úgy hozta meg a kedvem a rendszeres színházba járáshoz, hogy korábban valamilyen megmagyarázhatatlan okból fogva, ha puskával kergetnek, akkor sem mentem volna el Thália valamelyik templomába.

(fotó: Tortúra a Karinthyban)

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!