Kassai befújta az első videótizenegyest, és rögtön földbe is döngölte az egész technológiát

A technika segített dönteni, viszont kérdés: helyesen?

A Japánban rendezett klubvilágbajnokság Atlético Nacional – Kashima Antlers elődöntőjének 27. percében történt a történelmi esemény. A Kashima végezhetett el szabadrúgást a félpálya közepéről, és bár a beívelt labda útjába eső játékost úgy néz ki fellökték, Kassai mégis továbbot intett, majd miután a labda játékon kívül került,

videón visszanézte az esetet, és megváltoztatta a döntését: tizenegyest ítélt.

Az eset megnézhető ezen a videón, valóban volt kontakt, valóban szabálytalanság történt, a tizenegyes jogos:

Streamable – simple video sharing

Check out this video on Streamable using your phone, tablet or desktop.

Az egyetlen bibi a dologban, hogy a szabálytalanul letaglózott játékos

valószínűleg lesen állt a labda elrúgásának pillanatában!

Mutatjuk:

kassa-tizenegyes-les-kiemelt

A tizenhatos vonala a nagy segítség, mert az biztos, hogy esetünkben párhuzamos a leshatárral. A kolumbiai játékosok mind a vonalon kívül helyezkednek el, ahogy kettő kivételével a japánok is. A tizenegyes pont környékén kóricáló játékos nem számít, köze nincs a játékhoz, viszont a tizenhatos sarkánál helyezkedő jól láthatóan lesen tartózkodik a labda elrúgásának pillanatában.

Vagyis egy lesállás előzte meg a végül tizenegyesnek befújt szabálytalanságot.

Ez pedig nem kevés kérdést vet fel a videóbíró-technológiáról. Egyáltalán arról, hogy létezik-e a videóbíró, és ha a technika igen, akkor van-e bármilyen ötlet arra, hogy mikor és hogyan, sőt, egyáltalán mire használják, valamit ki fog dönteni?

Pontról-pontra

Ki hozza a döntést?

Kassai a videón is jól láthatóan kifutott a partvonalhoz, és egy monitoron nézte vissza a kérdéses szituációt, majd döntött, és felülbírálta a korábbi ítéletét. Ezzel szemben szeptemberben az Ajax – Willem II holland kupameccsen a spori a pályán ácsorog, majd érkezik a fülére a döntés, és módosít.

A hagyományos felfogás szerint a pályán a bíró dönt. Az utóbbi időben ez a gyakorlat némileg kezdett felhígulni, ami például a taccsbírók (asszisztensek) szerepkörének változásában is megfigyelhető. Elég csak arra gondolni, hogy a lest már nem akkor intik be, amikor fennáll a helyzet, tehát legalább egy támadójátékos a védősor mögött helyezkedik el a labda elrúgásának pillanatában, hanem amikor szerintük megvalósul a lesállás.

A videóbíró bevezetésével a korábbi gyakorlat tovább erodálódhat. Hollandiában nem a bíró hozta meg a döntést, hiszen nem látta újra a kérdéses szituációt, Japánban viszont valószínűleg Kassai, akinek módja volt visszanézni.

Mire használható egyáltalán a videóbíró?

Alapvető butaság lenne, ha nagyon meghúznák az alkalmazhatóságának körét. A mostani példa is igazolja, hogy ha például a lesállás megítélésére nem vehető igénybe, akkor nem marad más lehetősége a sporinak, mint befújni a tizenegyest egy nyilvánvaló leshelyzetben is. (Ezt a lehetőséget valószínűtlennek tartjuk, de aztán a fene tudja, annyira nem tiszta jelenleg az egész.)

Sokkal fontosabb kérdés, hogy a labda környékén túli helyzetek megítélésével mi lesz? A hagyományos gyakorlat szerint a futball a labda környékén játszódott, és azon túl csak az igazán kirívó szabálytalanságokat fújták be. Ha a videóbíróra bízzuk a döntéselőkészítést/módosítást, akkor a most tapasztalt les már nem is tűnik annyira lesnek.

Elég csak arra gondolni, hogy a japán játékos – bár a védővonal mögött tartózkodott – nem volt leshelyzetben, mert nem avatkozott aktívan a játékba (ez ugye megítélés kérdése, Kassai így is dönthetett, hiszen a mellette lévő játékos játszotta végül meg a labdát), viszont mivel a tizenhatoson belül egyértelműen szabálytalankodtak vele szemben – jár a büntető. Jegyezzük meg még egyszer: a labda megjátszására, a védők akadályozására ebben az esetben a bíró megítélése szerint esélye sem lehetett, mert különben lesről beszélünk.

Képzeljük el mivel járhat ez a gyakorlat: minden, de tényleg minden fault befújható lesz ezentúl, legyen az a labda környezetében, legyen az onnan jóval távolabb. A jelenlegi gyakorlat szerint egy szögletnél, ahol a kapu előtt 6-7 pár gyömöszöli egymást, csak a labda környezetében lévőkre, vagyis a valóban aktív szereplőkre fókuszál a bírói gyakorlat. Vajon hogyan változik majd meg a futball dinamikája, ha a videóbíró alapján az összes párt figyelni kell?

Egyáltalán milyen szögből és milyen hosszú videót, vagy videókat nézetnek meg a sporikkal?

Kassai, amikor kifutott a partvonal mellett álló monitorhoz, akkor megnézett valamit, amit valószínűleg vagy összevágtak neki, vagy a rádióján keresztül lekért. Mi van akkor, ha tényleg csak a buktatást látta, és a szabadrúgás elvégzésének pillanatát nem? Ebben az esetben nyilván fel sem merül benne, hogy lesállásról is szó lehet. Tehát amit eddig a bírónak és a partvonal mellett futkosó segítőinek kellett töredékmásodpercek alatt szemmel és rutinból megállapítani, azt egy koncepciózus felvétellel semmivel sem javítja fel a videóbíró. Könnyen előfordulhat, hogy a tévés ismétlések és a –  vélhetően – egy másik kamerarendszert használó helyszíni videóbíró felvételei között ilyen eltérések lehetnek.

A videóbíró tehát megérkezett, és több kérdést vet fel, mint a korábbi hülyebíró

Amióta van televíziós közvetítés, azóta téma, hogy akár milliárdok láthatnak mást, mint a pályán sípolva döntéseket hozó játékvezető. Valahol tehát jogos az igény a technikai segítség igénybevételére, ami pontosan egybecseng a talán legfontosabb bírói irányelvvel:

a játék szellemének megfelelő, jó döntést hozni.

A változás tehát abban lesz mérhető, hogy a futballjáték korábbi áramlása, lüktetése mennyiben fog megváltozni a technika bevezetését követően? A gólt, a támadó csapatot támogató játékvezetői felfogás, a szabálytalanságok megítélésének helyén kezelése véget érhet, és – ha ebbe az irányba indulnak el – jöhet a minden apróság fölött jogászkodás korszaka, mert faultok mindig lesznek, csak eddig nem mindet fújták be.

Csak néhány apróság:

  • szabályosan végezte el a játékos a bedobást? A kezei párhuzamosan, a fül mellett elhaladva lendültek, a labda jókor repült ki a tenyérből?
  • kontratámadásnál több játékos rohan egyszerre az ellenfél kapuja felé, a védők mindet felveszik, de az egyiket szabálytalanul lökik, nem pedig az egyenlő testhelyzetből következő és szabályos vállal. A helyzetet végül nem ő puskázza el, de a szabálytalanság megtörtént, lehet, negyven méterre volt a végső pillanattól, de miért ne értelmezzük úgy, hogy a szabálytalanság miatt nem ért oda?
  • oldalról jön a beívelés, a kapus kifut majdnem a tizenhatos vonaláig, lehúzza a labdát, majd kikerüli az előtte álló védőt, és miközben kirúgja a kontrát indítani szándékozó társa felé, kilép a büntetőterületről. Itt ugyebár az ítélet: kezezés, viszont ilyet ki látott valaha befújni?

A technika tehát adott, minden pillanat visszanézhető, mindent be lehet fújni utólag, viszont kérdés: valóban szüksége van a futballnak erre?

A videóbíró mentségére szólhat egyelőre, hogy annyira új jelenség, hogy totálisan kiforratlan mind az alkalmazhatóságának feltételrendszere, mind a hatóköre. A hollandiai és a japán példa az első két demó, még jó néhányra szükség lesz, hogy a szabályalkotók megtalálják a helyét, azt pedig döntse el a Futball Történelmének Ítélőszéke, hogy ezzel

megmentik vagy megölik a valódi focit?

Hogy működik Amerikában?

Az NFL-ben már évekkel ezelőtt bevezették a videós technikát, azonban a következménye nem a vitás helyzetek megszűnése lett, hanem a megoldottak helyébe lépő, újfajta vitás helyzetek létrehozása. A témával foglalkozó részletekbe menő írásunkat itt olvashatja el.

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!