Elég szar, ami történik az országban, legalább ez a másfél óra legyen mentsvár – interjú Fluorral

A vicces gyerek felnőtt, többször kellett újra építenie magát, mi pedig erről is kérdeztük.

Fluor most épp inkább csak Fluor, de volt már Fluor Filigran és Fluor Tomi is, de az már egyértelmű, hogy története nem pár évig tartott egyetlen Mizuval. Épp teltházak előtt lép fel a Diazzal alapított Wellhellóval, és már tényleg megválogathatja szerepléseit. Fluort 2017-ben már rég nem csak a csajozás és a bulizós sztorik érdeklik.  Tisztán látja saját múltját és jelenét, úgyhogy indokolt volt, hogy leüljünk vele kicsit okoskodni.

Baromi sokan várják az új Wellhello-dalokat, gondoltad volna öt évvel ezelőtt, hogy ennyire sikerül magad újra kitalálni?

Nem. Azon azért sokat melóztam, hogy sikerüljön. 2012 végén végleg rájöttem, hogy a bulvár és a nagyon mainstream nem az én világom és nem érzem magam jól benne. Közben változott a zenei ízlésem is, elengedtem az elektrót, és megérkezett a nagy ráeszmélés, hogy már nincs játszóterem, hogy az underground legalján és a mainstream legtetején is voltam, de valahol középen érezném a legjobban magam. Idegesített, hogy a legapróbb hülyeségnek is hírértéke volt és azt is lehozták, ha egy kis utcában átmentem a piroson, én a gengszter állat. Nem vagyok celeb alkat, nincs olyan indítottságom, hogy minden harmadik nap a tévében beszéljek teljesen érdektelen dolgokról.

Ezek szerint a te fejedben is létezik egy régi Fluor Tomi és egy új Fluor Tomi?

Szerintem kábé háromévente van új, és már úgy 2006 óta hallgatom a régieket. Néha ránézek azokra a klipekre, amiket akkor forgattam, amikor még Youtube sem volt, és látom, hogy odaírják az emberek, hogy az volt az igazi. Pedig én inkább megmosolygom azokat az időket, amikor 16 évesen két számmal nagyobb pulcsiban és felzselézett hajjal fejtettem meg a világot.

Most már nem hiszem, hogy enyém a világ igazsága, de az biztos, hogy a sok pozitív dolog ellenére szar a kamerák előtt felnőni.

Mindennek nagyobb súlya van, amit csinálsz. Nagy nyilvánosság előtt hibázol, ha hibázol.

Mikortól számoljuk a legújabb Fluor Tomit?

2013 végén kezdett el “lógni a levegőben” a Wellhello, ott már nagyjából megvolt a fejemben, mit szeretnék, és Diazzal akkora elindult egy tök jó munkakapcsolat, ami időközben barátsággá vált. A legelején írtam egy ötéves tervet azokról a dolgokról, amiket el szeretnék érni a csapattal, ezt 2015 közepére végigvittük. Azt persze nem mondanám, hogy most aztán miénk a világ, hiszen a közönség bizalmára újra és újra rá kell szolgálni. De 2015 júniusában, amikor tízezren jöttek el a koncertünkre, csak álltunk és néztünk.

Az nem okozott nehézségeket, hogy ti lassú és alapozó építkezést terveztetek, de pár hónap alatt befutottatok?

Dehogynem. Mikor elkezdtük a koncertezést, összesen hat dalunk volt, amiből elég nehéznek tűnt kihozni 70 percet. Szerencsére vissza tudtunk nyúlni régebbi, szólóban előadott cuccokhoz, amiket be tudtunk emelni a show-ba úgy, hogy nem lett arculatidegen. A nehéz inkább az volt, hogy megindult velünk a turné és azt vettük észre, hogy nincs elég időnk dalt írni. Idén ezért be is iktattunk egy nagyobb szünetet, ami jót tett, eléggé hiányzott már a szövegírás.

Veled együtt a téged körülvevő zenei közeg is változott, hirtelen menő lett magyar koncertekre járni.

Ez szerintem hullámokban történik. Egy ideig ment a tinipop és a cukormáz, ennek a lecsengése után igény lett rendes élőzenére. Én már régen is rágtam többek között a VIVA tévé fülét, hogy ha olyan előadókat beraknak rotációba, akiknek negyvenen mennek el a plázás koncertjére, akkor olyan alternek számítókat miért nem, akikre több ezren. 2012-ben történt egy váltás, azóta a csatorna tök korrekten nyúl bele különböző műfajokba és karol fel feltörekvő tehetségeket a Push-sal. De vitathatatlanul a Petőfi Rádiónak volt a legnagyobb szerepe ízlésformálásban, ők hét évig ilyen szempontból nagyon megbízhatók voltak. A rádió biztosíték volt arra, hogy ami ott lemegy, az nem szar. Presztízs értéke volt, ha ott játszást kapott egy dalod.

Már nem biztosíték?

Már nem, de nem is hiszem, hogy mostanában olyan sokan hallgatnák a régi táborból. A zenei fogyasztást tekintve kevésbé tudatos, kevésbé válogatós közönséget látok magam előtt, amikor a mostani hallgatókra gondolok.
Mi nagyon sokat köszönhetünk az előző Petőfinek.

fluor1
Fotó: Horváth András

Megromlott a viszonyotok?

Jó köztünk a viszony, de ez már egy másik csatorna, nagyrészt lecserélt stábbal. Űrt hagyott maga után az előző és nagyon hiányzik, régen voltak tipikusan a rádióhoz köthető zenék, hallgattuk Buda Marci vagy Horváth Gergő megfejtéseit, és persze az is külön megtisztelő, hogy egy évig lehetett ott nekem is műsorom, amiben mehettek megkötések nélkül azok a zenék, amiket én választottam ki, a mai Petőfin ez teljesen lehetetlen lenne.

A Petőfi teljes irányváltása kihat a magyar zenére?

Az a rádió tudott egy dalból slágert csinálni, ha megvolt benne a potenciál. Most már nincs meg ez a biztos támasz. A Youtube sokat segíthet és online jelenlét nélkül mindenki halott, de nem minden zenehallgató megy utána a daloknak és keresgél csatornákon. Most nem fogja össze semmilyen csatorna a fesztiválokra, koncertekre járó közönség lehetséges kedvenceit. Egy új zenekarnak így jobban meg kell izzadnia ahhoz, hogy a középpontba kerüljön. Abban biztos vagyok, hogy a Petőfi változása a koncertre járási szokásokon is meg fog érződni, és

igazából azt se tartom kizártnak, hogy visszatérünk a 90-es éveket idéző boybandekhez.

Újra hallgathatjuk, hogy miénk a világ és megláthatjuk a csodát.

A cédés fellépések is visszajönnek?

Igazából ezt se tartom kizártnak, bár most inkább az a trend, hogy minden előadó zenekarral akar nyomulni, kicsit mintha azt gondolnák, hogy a siker titka az élőzenés megjelenés, pedig bizonyos esetekben teljesen felesleges egy zsák pénzt meg rengeteg energiát belefektetni abba, hogy egy éppen elketyegő produkciót ezzel próbáljanak megmenteni.

Szerinted akkor mitől lesz jó egy dal?

Az őszinteség mindenen látszik, az is, ha nincs. Lehet látni, mi készül már eleve azért, hogy nagyszínpadokon adják elő és minden áron sláger legyen. Na, legtöbbször ezek nem lesznek azok. Szerintem rajtunk látják az emberek, hogy tényleg ebben élünk, és nem azon agyalunk, hogy melyik négy szót írjuk bele a dalainkba ahhoz, hogy kijöjjön egy VOLT fesztivál.

Kemény témákba Fluor és Wellhello néven se mentél bele, miért?

A Wellhellóval azért nem fejtegetjük, hogy milyen szörnyű dolgok történnek a világban, vagy hogy mennyire utáljuk Erdogant, mert az a célunk, hogy kiragadjuk az embereket ebből a valóságból. Elég szar, ami történik az országban, legalább ez a másfél óra legyen mentsvár. Mi is inkább ide akarjuk átcsoportosítani az energiáinkat amellett, hogy persze figyeljük a dolgokat.

Pedig a rap az egyik legpolitikusabb műfaj, soha nem akartál még beszállni ebbe?

Név szerinti fejtegetésbe biztosan nem mennék bele, meg nem is akarom ráerőltetni másokra a véleményem.

Egykori lakó- és karriertársad, Éder Krisztián azt mondta, hogy szerinte Magyarországon azért nem vállalnak szerepet keményebb kérdésekben művészek, mert az aktuális hatalomnak nagyon nagy beleszólása van a kultúrába.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy így van. Sokan szoktak nekem is szólni, hogy ebbe vagy abba jobb inkább nem belefolyni, mert következményekkel járhat. A közhangulat szörnyű, és most nem csak Magyarországra gondolok, egyáltalán nem tetszik, ahova tart a világ. Épp Miamiban voltam, mikor Trump beiktatása zajlott, és a nyelvsuliban órákon át szomorúan elemezték a tanárok, hogy mitől tragikus ez a történet. Olyan volt ez az egész sztori számomra, mintha egy filmet néznénk, aminek a végén majd jön a hős megmentő, de nem jött. Úgy érzem, az emberek nem tanulnak a hibáikból. Újra és újra lefutjuk ugyanazokat a köröket.

Újra és újra hagyjuk, hogy a lekezelő,  intoleráns, elfogadásra képtelen és erőszak alapú gondolkodás kerüljön előtérbe az észérvek helyett. Olyan, mint amikor egy vitaszituban, ahol mikor leérvelsz valakit és rájön, hogy alulmaradt, inkább lebasz neked egyet. Na és ugyanez az alak legközelebb már először üt.

Nézzük meg Törökországot vagy akár a Fülöp-szigeteket, Észak-Koreáról nem is beszélve. Ha a világ ebbe az irányba halad tovább, egyszer csak megszívjuk megint, lesz pár megbánós évtized, mikor megfogadjuk, hogy soha többé aztán persze megint előre engedjük azokat, akik rosszul döntenek.

fluor6
Fotó: Horváth András

Itthon miért nem divat hangoztatni ezeket, míg például Trump ellen a fél művészvilág kikelt? Azért kérdezem, mert téged például feleannyi ember követ Facebookon, mint akár Orbán Viktort, ami azért még mindig nagyon nagy szám.

Amerika más múlttal és attitűddel rendelkezik, ott jobban belefér. Itthon kicsit mindenki össze van nyomva, én is abból jöttem, hogy ne ugráljak, maradjak észrevétlen, vegyüljek el, és ne lássák, hogy mim van. Ebben az országban azért elég sokat kellett félni.

Ki tudja, lehet hogy a 90-es évek felszabadult eufóriája csak egy álom volt és valójában nem vagyunk alkalmasak a szabadságra.

Szeretnék bizakodó lenni, szeretném azt gondolni, hogy agresszió nélkül is tud győzni a jó, hogy vannak olyan jogaink, amiktől nem lehet megfosztani minket.

Azt hogy tudtátok elérni, hogy egy ennyire átpolitizált országban március 15-én egyedül nektek sikerült a Pilvakerrel olyan megemlékezést összehozni, aminek nincs politikai vetülete?

A Red Bullnak fontos volt, hogy ne kerüljön bele politika. Az mondjuk óriási, hogy jön egy osztrák cég, és eléri azt, hogy a magyarok örömmel gondoljanak március 15-re. Jó, hogy így is lehet. Menő lett elmenni színházba, felvenni a kokárdát és kivételesen nem sírva vagy egymással ordítozva ünnepelni. Büszkén hashtagelik a diákok, bekerültünk az általános iskolás tananyagba. Ebben a verzióban most azonban pihenőpályára rakjuk, mert nagyon nehéz volt összeszervezni, és ki is nőttük a színházat.

Mit fogsz így csinálni a következő március 15-én?

Amilyen kemény dolgok fognak történni szerintem tavasszal, abban se vagyok biztos, hogy ki merek majd menni az utcára.

fluor4
Fotó: Horváth András

Nem félsz, hogy rádunnak az emberek, vagy úgy általában a Wellhellóra és a 80-as évekre?

A 80-as évek hangzására azért biztos nem, mert épp egy zenei megújulásban vagyunk, az új albumunkon, a “Zsáner”-en sokfelé elkalandozunk. Kicsit letisztultabb és modernebb történet felé megyünk el látványvilágban is. Persze az már magában ad egy karaktert, hogy én rappelek, Diaz meg énekel, de a zeneisége már kicsit más lesz. Éreztük már a szükségét és igényeltük is a megújulást.

Ez személyes tapasztalat? Amikor Fluor Tomiként voltál A-listás előadó a Mizuval, akkor kicsit úgy tűnt, mintha állandóan új Mizut akartál írni.

Az más volt azért, ott sok minden lett félreértelmezve. Ez az elejétől egyfajta káosz kapitánykodás volt, amit nem mindenki ismert fel, kábé életem egyik legnagyobb troll dala a Halenda, amit megírtam három perc alatt, a stúdió még hat perc volt és mehettem is fellépni, másnapra valami iszonyat brutál nézettsége lett és csak lestem. Szép időszak volt, de azért

meg szerettem volna mutatni, hogy úgy amúgy nem vagyok hülyegyerek

és tudok mást is, és hála égnek abból a szerepből sikerült is kinőni, sikerült bizonyítani.

Amúgy létezik olyan réteg, aki a Mizut vagy akár a Halendát sírja vissza?

Nem. Olyan van, hogy valaki elmeséli, hogy 2006-ban volt először bulimon. Jó látni, hogy páran velem öregedtek. A Mizut már három éve nem nyomom sehol, nem is kérte senki.

Soha nem fogod már előadni?

Maximum poénból. Elvan az ott az interneten.

Jöhet a legszórakoztatóbb kérdés: mi volt a legnagyobb baromság, amivel szerepeltél?

Nekem elég sok ilyen volt. A legsúlyosabb talán egy Mokkás szereplés volt. Az volt a téma, hogy “Mit lehet csinálni egy bagettel?” Bementem jó álmosan, és ott álltam egy bagettel a kezemben reggel hétkor. Na, ott akkor elgondolkodtam és egyben meg is fogadtam, hogy csak olyan műsorokban vállalok szerepléseket, amiknek ennél több értelme van. Emlékszem, ahogy ballagtam haza szomorkásan, és kérdeztem magamtól, hogy ezt most miért csináltam?

Kövessen minket Facebookon!

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!