Pizsamában fogták el a magyar történelem legnagyobb tömeggyilkosát

Rudolf Höss ciánkapszulája két nappal az elfogása előtt tört össze, de elroppantani amúgy sem tudta volna, mert egy nyomozó a szájába nyomta a pisztolyát.

Először jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, a börtöncellájában írt. A feljegyzések elsősorban “pszichológiai okokból” fontosak, hiszen az elkövetői oldalról ez a leghitelesebb forrás, amely képes bemutatni, hogy miként gondolkozott, milyen mozgatórugói voltak egy olyan náci hivatalnoknak, SS-tisztnek, aki aktívan dolgozott a tömeggyilkosság végrehajtásáért – nyilatkozta Szécsényi András történész, a Jaffa Kiadó gondozásában megjelent kötet szaklektora az MTI-nek.

A kötet Vági Zoltán és Kádár Gábor történészek által jegyzett utószava szerint az auschwitzi komplexum parancsnokaként Rudolf Höss a magyar történelem legnagyobb tömeggyilkosa volt,

300-345 ezer magyar állampolgár elpusztítását irányította.

A magyar kiadás elé Gellért Ádám történész írt bevezető tanulmányt, amelyben részletesen taglalja azt az időszakot, amikor Höss először a családjával, majd egyedül bujkált a szövetségesek elől, és azt is részletesebben megismerhetjük, hogyan kapták el az egykori auschwitzi lágerparancsnokot.

Össze kellett volna roppantani a ciánkapszulát

1945 áprilisában Höss és családja Sachsenhausenből a német-dán határ felé tartott, amikor egy tanyán megtudták, hogy Adolf Hitler öngyilkosságot követett el (a náci Németország vezére április 30-án végzett magával a berlini Führerbunkerben, felesége, Eva Braun is követte őt a halálba). “Amikor ezt meghallottuk, mind a feleségemnek, mind nekem egyszerre jutott az eszünkbe, hogy most rajtunk a sor! A Führerrel a mi világunknak is vége. (…) Meg akartuk mérgezni magunkat. A feleségemnek szereztem mérget, hogy az oroszok váratlan előrenyomulásakor se ő, se a gyerekek ne kerüljenek élve a kezükre. A gyermekeink miatt nem vettük be a mérget. Miattuk határoztunk úgy, hogy vállaljuk mindazt, ami vár ránk. Pedig meg kellett volna tennünk” – emlékezett vissza Höss, aki azt is hozzátette, az öngyilkossággal sok mindentől megkímélték volna magukat, főleg a felesége és az öt gyerekük.

Höss az Északi-tenger partjától néhány kilométerre található Sankt Michaelisdonn nevű német településen húzta meg magát a családdal, majd május 1-jén Flensburg mellett találkozott Heinrich Himmlerrel, az SS vezetőjével, a Harmadik Birodalom Hitler után második legbefolyásosabb emberével és az SS Gazdasági és Igazgatási Főhivatalának néhány magas rangú vezetőjével. Himmler közölte, hogy mostantól mindennek vége és mindenki mentse a bőrét.

“Ez volt a búcsúja annak az embernek, akire felnéztem, akiben olyan rendíthetetlenül bíztam, akinek minden parancsa, minden szava szentírás volt számomra!”

Pár nappal később egy tengeralattjáró-parancsnoktól hamis iratokat kapott, és Franz Lang néven a dán határ közelében, a Sylt-szigeten lévő Haditengerészeti Hírszerzési Iskolában talált menedéket. Németország kapitulációja után brit hadifogságba került, de mivel a háború utolsó napjaiban még rendkívül kezdetleges állapotban voltak a háborús bűnökkel gyanúsított személyek kiszűrésével és elfogásával megbízott egységek, a hadifoglyok tömegében álnéven bujkáló Hösst nem hallgatták ki, és miután azt állította, hogy mezőgazdasági munkás, el is engedték. Könnyű dolga volt, mert Németország brit zónájában német hadifoglyok tízezreivel takaríttatták be az 1945-ös nyári termést.

Höss a kivégzése előtt írta meg részletes önéletrajzát, mely először 1951-ben lengyel nyelven jelent meg Wspomnienia címmel, majd 1958-ban németül is kiadták Kommandant in Auschwitz címen, utóbbit később angolra is lefordították. A francia író, Robert Merle 1952-ben megjelent, Mesterségem a halál című regénye Rudolf Höss életén alapul.

Az Auschwitz parancsnoka voltam – Rudolf Höss emlékiratai című kötet Martin Broszat német történész által 1958-ban közreadott és többször újranyomott német kiadás magyar fordítása. Höss visszaemlékezéseiben több helyen tárgyi tévedések, nyilvánvaló pontatlanságok vannak, és gyakran olvashatunk önfelmentő torzításokat. Mindezek ellenére talán ez a legnyíltabb írás, amit egy háborús bűnnel vádolt személy valaha is leírt – olvasható Gellért Ádám történész bevezető tanulmányában.

Auschwitz egykori parancsnoka július 5-én a Flensburg közelében lévő Gottrupel nevű faluban, egy farmon talált munkát. A lakóépületek melletti istállóban kapott szállást, és a helyiek olyan gyorsan megkedvelték, hogy még a falu tanácsának titkárává is megválasztották.

rudolfhoess
Rudolf Höss az elfogása után, szövetséges katonák között (fotó: Wikipédia)

Egy gőzmozdony miatt

Höss a sógorán keresztül tartotta a kapcsolatot a családjával, őket azonban a brit katonai titkosszolgálat egyik egysége tartotta szoros megfigyelés alatt, csak idő kérdése volt, mikor kapják el. A brit Háborús Bűnöket Vizsgáló Csoport nyomozói egyre gyakrabban találkoztak Höss nevével a kihallgatásaik során. Az egyik vizsgálati csoportnak külön feladata volt, hogy kerítsék kézre a koncentrációs táborok felügyeletét ellátó szerv vezetőit (Höss nemcsak auschwitzi táborparancsnokként, hanem az összes koncentrációs tábort felügyelő szerv egyik hivatalának vezetőjeként is működött). A nyomozók családtagokat, volt sofőröket és titkárnőket vadásztak le és próbálták belőlük kiszedni, hogy szeretteik, volt főnökeik merre bujkálnak. Felesége, Hedwig Höss kihallgatását 1945. május 8-án kezdték meg a heidei börtönben, de az asszony váltig állította, hogy férje meghalt.

Hanns Alexander – Berlinből Angliába menekült német zsidó – nyomozó egy brit katonai titkosszolgálati egység tagjaival együtt kereste fel Höss gyerekeit, de ők a fenyegetések ellenére sem árulták el, hol tartózkodik az apjuk. A katonák magukkal vitték Klaust, a legidősebb fiút, az anyja melletti cellába zárták és úgy verték meg, hogy azt az anyja is biztosan hallja. Így próbáltak nyomást gyakorolni Hedwig Hössre, aki erre közölte a nyomozókkal, hogy ő és fia éhségsztrájkba kezdenek. A nyomozók erre március 11-én egy régi gőzmozdonyt húzattak el a börtön hátsó része mellett, majd az asszony cellájába lépve közölték, hogy fiát Szibériába viszik. Ez volt az a pont, amikor az asszony megtört, és elárulta férje rejtekhelyét.

Azt hitte, rablótámadás

Hanns Alexander rögtön összeállított egy huszonöt főből álló különítményt, amellyel este 11 óra felé érkezett meg Gottruppelbe. Ahogy Höss ajtót nyitott, Hanns megragadta és a szájába nyomta a pisztolyának csövét, hogy megakadályozza egy elrejtett ciánkapszula elroppantását.

“A méregfiolám két nappal előtte összetört. Azért is sikerült letartóztatniuk, mert amikor első álmomból felriadtam, még arra gondoltam, hogy biztosan egy arrafelé gyakori rablótámadás áldozata vagyok”

– emlékezett vissza elfogásának pillanataira Höss.

Miután Hanns igazolta magát, kérte a férfi papírjait, de kitartott amellett, hogy ő Franz Lang. A kapitány ekkor megpillantotta Höss jegygyűrűjét, és megfenyegette, hogy ha nem húzza le, akkor levágja az ujjait. Az egyik katona oda is nyújtott egy kést Hannsnak, Höss erre lehúzta a gyűrűt, melynek belső falán jól láthatóan el lehetett olvasni a Rudolf és Hedwig neveket. A még mindig pizsamában álló férfit a kapitány utasítására bosszúból hozzávetőlegesen tíz percig baltanyéllel verték a katonák, és akkor hagyták abba, amikor a jelenlévő orvos szólt, hogy fejezzék be, ha nem akarnak egy holttesttel visszatérni. Egy gyapjútakarót terítettek rá, és úgy kísérték az autóhoz, majd a heidei börtönbe vitték. A platón didergő Hösst mezítláb és a takaró nélkül vezették át a hóval beterített börtönudvaron. Első kihallgatása még aznap hajnalban megkezdődött. Alkoholt nyomtak le a torkán, és az istállójában talált ostorral verték.

“A Field Security Police emberei nem bántak velem kesztyűs kézzel. Heidébe hurcoltak, egyenesen abba a kaszárnyába, ahonnan nyolc hónapja éppen az angolok eresztettek szabadon. Első kihallgatásomon veréssel szedték ki belőlem a bizonyítékot. Nem tudom, mi állt a jegyzőkönyvben, bár aláírtam, mert alkoholt adtak és korbáccsal vertek. (A jegyzőkönyv tartalmilag sehol sem tér el attól, amiről Höss később Nürnbergben vagy Krakkóban vallott, illetve írt.)

Ez még nekem is túl sok volt. A korbács az enyém volt, és véletlenül került a feleségem poggyászába. Egyszer-egyszer, ha megütöttem vele a lovamat, a foglyokat még annyiszor sem. Az egyik kihallgatónak azonban az volt a véleménye, hogy szakadatlanul ezzel ütöttem-vertem a foglyokat.”

A cellában, ahol később elhelyezték, nulla fok alatt volt a hőmérséklet, Höss mindkét lábán fagyási sérüléseket szenvedett. Három napig alig hagyták aludni, így készült el a március 14-én aláírt első tanúvallomása. Egy nappal később a mindeni börtönbe vitték, ahol a Háborús Bűnöket Vizsgáló Csoport jogásza, Gerald Draper ezredes többször is kihallgatta. A kihallgatás elején az udvaron távolították el a felismerést nehezítő bajuszát, Höss aztán remegő lábakkal tért vissza a kihallgatószobába, ahol legfőképpen arra voltak kíváncsiak, hogy pontosan hány embert öltek meg Auschwitzban. A New York Times 17-én már azzal jelent meg, hogy elfogták a világtörténelem talán legnagyobb gyilkosát. Két nappal később a Szabad Nép is beszámolt a “magyarkérdés auschwitzi szakértőjének” elfogásáról.

„Auschwitzban 1943. december 1-ig parancsnokoltam, és becslésem szerint legkevesebb két és félmillió áldozatot végeztek és irtottak ott ki gázzal és elégetéssel, s legalább félmillió halt meg éhínségben és betegségben, azaz körülbelül hárommillió halottat tesz ki ez összesen. Ez a fogolyként Auschwitzba küldött összes személyeknek körülbelül 70-80 %-a. A többit kiválogatták és a koncentrációs tábor üzemeiben rabszolgamunkára alkalmazták. A kivégzett és elégetett emberek között körülbelül 20.000 orosz hadifogoly volt. (Ezeket korábban a Gestapo emelte ki a hadifoglyok börtöneiből.) Ezeket az oroszokat Auschwitzban kiszolgáltatták a Wehrmacht-transzportoknak, amelyeket a Wehrmacht reguláris tisztjei és legénysége vezettek. A többi áldozat körülbelül 100.000 német zsidó, és nagyszámú holland, francia, belga, lengyel, magyar, csehszlovák, görög és más országbeli lakos, többnyire zsidók. Egyedül Auschwitzban 1944 nyarán körülbelül 400.000 magyarországi zsidót végeztünk ki.”  

(Idézet Höss 1946. április 5-én tett írásbeli tanúvallomásából)

1946. május 25-én Hösst átadták a lengyel hatóságoknak, akik gyilkosság vádjával bíróság elé állították. Pere 1947. március 11-től 29-ig tartott. 1947. április 2-án kötél általi halálra ítélték, az ítéletet az I. auschwitzi tábor krematóriuma előtt hajtották végre 1947. április 16-án.

Rudolf_Hoess_with_executioners
A kivégzés előtt (fotó: Wikipédia)

(Forrás: Auschwitz parancsnoka voltam – Rudolf Höss emlékiratai, Jaffa Kiadó, 2017)

(Kiemelt képünkön Rudolf Höss látható a nürnbergi per bírósága előtt)

Kövessen minket Facebookon!

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!