Elképesztő: fociszerű dolog történik Diósgyőrben!

Bódog Tamás érkezésével egészen furcsa változáson esett át az évek óta nevetségessé vált miskolci csapat.

Magyarországon 2017-re végleg bebizonyosodott a tétel, hogy a magyar játékosképzésnél csak a magyar edzőképzés áll rosszabbul: a játékosok legalább általában eltalálják a labdát, tulajdonképpen kapura is tudnak lőni, és tisztában vannak a foci szabályaival, ellenben nagyon úgy tűnik, hogy a Magyarországon szocializálódott edzők lassan már azzal sem nagyon vannak tisztában, hogy pár országgal arrébb hogy játsszák ezt a csodás játékot. Már az gyanús, hogy az első négy helyezett csapatból négynek külföldi edzője van, de a legjobban mégis az mutatja a különbséget, ami az egész évben röhejesen produkáló Diósgyőrben történt.

bodog1
fotó: DVTK.eu

A DVTK meggyengülve, de azért szép reményeknek futott a szezonnak Horváth Ferenc keze alatt, amiből minden idők egyik legkilátástalanabb szezonja lett, a jópofa nyilatkozatairól elhíresült edző pedig egy idő után már nem tudott nagyon mást mondani, mint hogy szarok a játékosai. Az egész addig ment, amíg Miskolcon már tényleg kezdték elhinni, hogy a játékosok szarok, bár sokan már akkor is furcsállták, hogy az edző ilyen nyilatkozatokkal akarja motiválni a játékosait. Aztán kirúgták Horváthot, és jött Bódog Tamás a Bröndby másodedzői pozíciójából, a csapat pedig azóta a bajnokságban simán megverte a stabil Újpestet, az épp a bajnoki címért küzdő Kispestet, a kettő között pedig a liga legdrágább keretét felmutató Fradival ikszelt úgy idegenben, hogy a budapestieknek kellett futni az egyenlítésért. Az, hogy Bódog a tuti kiesőnek tűnő Diósgyőrből három hét alatt bárki ellen erőteljes focira képes csapatot csinált nem csak Horváth Ferencre nézve súlyos kritika, hanem az egész magyar edzőképzésre.

Bódog Tamás magyar, de ezen kívül tulajdonképpen semmi köze nincs a magyar közeghez.

Bódog játékosként még 24 évesen lépett le külföldre, és bár elsőre meglepőnek tűnhet, hogy még a német negyedosztályú SSV Ulm 1846 vonzóbb lehet a magyar első osztálynál, de nagyon úgy tűnik, Bódognak volt igaza: Ralf Ragnick edző kezei alatt feljutottak szép lassan a Bundesligába, Mainzban pedig az alatt a Jürgen Klopp alatt dolgozhatott, akit manapság minimum a világ legjobb öt edzője között szokás emlegetni, vele is feljutott az első osztályba. Visszavonulása után is itt kezdett el edzősködni, majd egy rövid Mezey György-féle videotonos kaland után jött az RB Leipzig másodedzői pozíciója, majd a legutóbbi Bröndby. Innen érkezett a padlón lévő Diósgyőr megkeresse, amit ebben a helyzetben szinte mindenki visszautasított volna.

bodog3
fotó: DVTK.eu

Ahogy látjuk, Bódog azt a rövid Mezey-féle kitérőt leszámítva nem volt túl szoros kapcsolatban a magyar futballal, és a klubváltásokat leszámítva inkább azt az utat járta, mint Dárdai Pál, aki szintén a legapróbb munkáktól indulva jutott el oda, hogy felnőtt csapathoz is hozzá mert nyúlni.

Bódog Tamás olyat hozott Magyarországra, ami eddig nagyon hiányzott: nem csak érthető játékot, de magabiztos hozzáállást is. Kérdés persze, hogy reagál az előbb-utóbb úgyis érkező gyengébb teljesítményre (elég csak megnézni Thomas Dollt, aki hónapok óta képes olyan arrogáns hülyeségeket nyilatkozni, hogy azt még Bognár György is megirigyelhetné), de úgy tűnik,

ő nem az a típusú figura lesz, aki szerint átverik a játékosai, és valószínűleg nem kezd bele minden vereségnél a bírók elleni lázításba.

Nem kér túl sok időt, és hozza azt, amire a miskolci közönségnek már nagyon régen igénye van: úgynevezett jó és céltudatos játékot. Három hét alatt összehozott egy csapatot, ami végre ismeri a letámadás szó pontos jelentését, és esetleg hajlandó magától is belemenni párharcokba.

DVTK – Újpest FC | 3-1 | OTP Bank Liga | 24. forduló | MLSZTV

2017.04.01., OTP Bank Liga 24. forduló DVTK – Újpest FC 3-1 összefoglaló

A 24.hu kiváló cikke elég alaposan részletezte a szakmai részét a dolognak, én viszont a lelátóról egyszerűbb dolgot emelnék ki: Bódog Tamás úgy tűnik, hogy nem hazudik az ember arcába. Ez itthon Dárdai szerepvállalása előtt szinte ismeretlen teljesítmény volt, és nem véletlenül tudunk neki így örülni. Ha végre nem a maszatolást és a magyaros mutogatást kapnánk meg a klubfoci környékéről, akkor talán többen tudnák komolyan venni ezt az egész szerencsétlenkedést, ami a csodás, de általában üres új stadionjainkban zajlik.

Bódog eddigi szerepvállalása azt is bebizonyította végleg, hogy tulajdonképpen bármelyik csapat eredményes lehet, ha mer máshoz nyúlni: a Vasas tavaly még majdnem kiesett, a német Michael Oenning érkezése óta közel változatlan kerettel épp a bajnokságért harcol. A DVTK párhetes edzés után hirtelen megtanult focizni, és persze ne felejtsük el a már most kispesti legenda Marco Rossit, aki egy nem is különösebben erős kerettel tudott kitalálni olyan taktikát, amit az edzőgéniusz Pintér Attila évek tolódása után sem fog megérteni.

Ha Bódog sikeres csapatot tud csinálni a Diósgyőrből, az nem csak azon fog látszani, hogy teltházak előtt fog játszani a borsodi csapat, hanem talán azon is, hogy az évtizedek óta körbe-körbe futkosó magyar futballzsenik végre tényleg visszabújnak Mezey György mögé, és soha többé nem kerülnek elő újra.

Kövessen minket Facebookon!

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!