Miért indulhat Alonso az Indy 500-on?

A spanyol és F1-es csapata valósággal sokkolta a motorsport világát, amikor bejelentették, hogy május végén elindul a világ egyik leghíresebb autóversenyén. De hogyan valósulhatott meg az első hallásra hihetetlen projekt?

A sportvilágnak megvan az a bája, hogy mindig képes meglepetéseket okozni: igaz ez az autóversenyzésre is, ahol négy hónapon belül más második alkalommal kapkodhatjuk a fejünket a híreket olvasva.

December elején Nico Rosberg tudatta a világgal, hogy bajnoki címe után visszavonul, szerdán pedig Fernando Alonso, a McLaren Forma-1-es pilótája jelentette be, hogy nem indul a Monacói Nagydíjon, helyette viszont rajthoz áll néhány ezer kilométerrel arrébb, az indianapolisi 500 mérföldes versenyen.

Persze, tavaly is egy volt F1-es nyert a Brickyardként emlegetett helyszínen, de olyan emberemlékezet óta nem fordult elő, hogy aktív versenyző döntött volna úgy, hogy megméreti magát a 33 fős mezőnyben. Pláne egy olyan kaliberű pilóta, mint a még manapság is a legjobb pilótának tartott, kétszeres világbajnok Alonso!

A spanyol az utóbbi időben elég gyakran adott hangot csalódottságának, hiszen a McLaren-Honda nagyjából mindenre jó idén, csak arra nem, hogy versenyezzenek vele. Ebből fakadóan érthető, hogy új kihívásokra vágyik, és talán nem is meglepő, hogy az F1 utáni második legerősebb “nyitott kerekes” sorozatra esett a választása.

De tényleg ilyen egyszerű lenne?

Nos, Alonso karrierje legjobb éveit pazarolta el a Ferrarinál és a McLarennél, és hihetetlen kimondani, hogy már több mint tíz év is eltelt azóta, hogy világbajnok lett 2006-ban.  Azt nem lehet állítani, hogy túl van a zeniten, hiszen ha megérzi a vérszagot, még mindig odacsap, elég csak megnézni a tavalyi rajtjairól készült összeállítást:

F1 2016 – Fernando Alonso onboard start compilation

Here’s the full video with his start in Mexico https://vimeo.com/194432360 *I do not own any of the content featured in this video. The footage is owned by Formula One Management. All rights belong to FOM, as are the rights to the footage.

Motiváció pipa, mi a helyzet a hírnévvel?

Nos, ez az, ami inkább húzóerő lehetett Alonsónál, azaz sokkal inkább a projekt ötletgazdáinál. A spanyol rendre az első háromban végez a legnépszerűbb F1-es versenyzőket listázó szavazásokon, a McLaren pedig nem (csak) 16 éves tapasztalatáért fizet neki 40 millió dollárt évente.

Az óceán másik oldalán, az IndyCarban az elmúlt években hozzászokhattak, hogy levitézlett, vagy (relatíve) sikertelen F1-es pilóták adták egymásnak a kilincset, úgy mint Takuma Sato, Max Chilton, vagy éppen Alexander Rossi. Igaz, az amerikai tavaly újoncként meg tudta nyerni az 500-ast, ezért óriási presztízsértékkel bír a széria számára, hogy Alonso, ha csak egy verseny erejéig is, de átruccan az Újvilágba.

Az ebben rejlő marketinglehetőséget neszelte meg Zak Brown, a McLaren tavaly kinevezett ügyvezető igazgatója.

alonso-mclaren
Fotó: McLaren

Az amerikai amellett, hogy hobbiversenyző, régóta ügyesen mozog az üzleti életben, több szponzort is ő hozott az F1-be, és ő volt az, aki megkereste az IndyCar első emberét, Mark Milest annak érdekében, hogy ülést találjon Alonsónak.

“A mennyet és a földet is megmozgatnánk azért, hogy ez megtörténjen”

– mondta akkor Miles, szóval valósággal ölt volna a spanyolért. A vezérigazgató négy, Brown pedig egy Honda-motorokat használó csapatot is megkeresett, és az Andretti Autosport lett a befutó, aki Alonsóval együtt összesen hat autót fog indítani az Indy 500-on.

A szálak szépen lassan összeértek: azzal párhuzamosan, hogy Brown beizzította amerikai kapcsolatait, nem történt érdekütközés sem, hiszen a McLaren annak a Hondának a motorjait használja, amely a Chevrolet mellett az IndyCar másik autógyártó-partnere.

Mi több, az Andretti Autosport irányítója az a Michael Andretti, aki 1993-ban fél szezonon keresztül maga is F1-es versenyző volt a McLarennél, s bár csak egyetlen dobogóig jutott, igencsak örülhetett annak, hogy egykori alakulatától kapta a megkeresést.

F1-esek az Indy 500-on

Mint a világ egyik, ha nem a legnagyobb autóversenye, az indianapolisi viadal már a kezdetek óta kedvelt úti céljává vált a Forma-1-es mezőnynek. Mindez érdekes módon azután, hogy a bajnokság első tizenegy évében ez a helyszín is a versenynaptár részese volt, igaz, más autókkal és más szabályokkal, mint amilyeneket Európában alkalmaztak.

1961-ben Jack Brabham (Cooper) volt az első, aki önszántából ruccant át a tengerentúlra. A kétszeres bajnok egy kilencedik hellyel nyitott, két évvel később Jim Clark (Lotus) viszont már a második helyen zárta a versenyt. 1964 mindketten ott voltak a rajtnál, de nem értek célba, egy évre rá viszont Clark révén megszületett az első nem amerikai győzelem 1920 óta.

1966-ban két F1-es újonc is bemutatkozott Jackie Stewart és Graham Hill révén: előbbi a hatodik helyen zárt, utóbbi pedig kapásból megnyerte az 500-ast. Mind a mai napig ő az egyetlen autóversenyző, akinek sikerült győznie Indyben, Monacóban és Le Mans-ban, Fernando Alonsónak pedig feltett szándéka, hogy megismételje ezt.

Jim Clark
Jim Clark és a Lotus az 1965-ös Indy 500-on (Fotó: IndyCar)

1967-ben Kettejükhöz és Clarkhoz csatlakozott még Jochen Rindt (24. hely) és az év F1-es világbajnoka, Dennis Hulme, aki a negyedik helyen zárt, pontosan úgy, ahogyan egy évvel később. Ezután csaknem tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy új F1-es pilóta érkezzen a Brickyardra: Clay Regazzoni mindössze a 30. helyen zárt.

A csend annak volt köszönhető, hogy bár nagyon kecsegtette a pilótákat az Indy 500, a versenyt egy napon rendezték az F1 leghíresebb futamával, a Monacói Nagydíjjal, és a legtöbben inkább maradtak a gyökereknél és a megszokott technikáknál az amerikai indulással szemben.

A nyolcvanas évek közepére ex-F1-esek kezdték maguknak felfedezni Indianapolist: a sort Derek Daly És Teo Fabi kezdte, majd jött ’72 és ’74 világbajnoka, Emerson Fittipaldi, aki letarolta Amerikát, és 1989-ben és 1993-ban is megnyerte a versenyt.

’93-ban két világbajnok is, Nigel Mansell és Nelson Piquet is bemutatkozott Indy-ben, előbbi egy harmadik, utóbbi egy 32. hellyel. Az azóta eltelt csaknem negyed században több expilóta is elindult a nagy futamon, Alonso viszont hosszú évtizedek tradícióit fogja megtörni azzal, hogy aktív F1-esként száll szembe az ötszáz mérföld jelentette kihívásokkal.

Ezek alapján meg lehet érteni, miért nem nagy az átjárás a két sorozat között, és miért nem fogja gyakrabban magát egy pilóta, és ruccan át csak úgy Indianapolisba.

A projekt legnagyobb talánya az, hogy Alonso egyáltalán mire lesz képes Indianapolisban, melyről maga az érintett nagyon tárgyilagosan nyilatkozott.

“Soha nem vezettem még IndyCar-autót, és superspeedwayen sem köröztem még, de magabiztos vagyok, hogy hamar megszokom majd.”

– mondta a spanyol őszintén, akit amellett, hogy a korszak egyik legjobbjának mondanak, a szakma az egyik legkomplexebb versenyzőnek tartja manapság.

Május 28-án kiderül, valóban így van-e.

Kövessen minket Facebookon!

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!