A versenyzésben senkit sem érdekel, hogy herceg vagy – interjú Habsburg Ferdinánddal, az utolsó magyar király dédunokájával

A 19 éves osztrák pilóta családjának köszönhetően viseli többek között a Magyarország királyi hercege címet is, de származását félretéve csak arra koncentrál, hogy egyszer eljusson a Forma-1-ig. Ehhez idén az F3-as Európa-bajnokságban kell helyt állnia. A sorozat Hungaroringen rendezett tesztjén beszélgettünk vele.

Mondhatom azt, hogy bizonyos szempontból honfitársammal beszélgetek?

Részben magyarnak érzem magam, van magyar útlevelem is, de sajnos nem beszélem a nyelvet, ezt utoljára a nagyapám tudta. Karrierem kezdetén sokat versenyeztem magyar csapatoknál, ezért inkább a csúnyán hangzó szavakat ismertem meg. Most azt kívánom, hogy bárcsak inkább a hétköznapi nyelvből sajátíthattam volna el többet, annak ellenére, hogy a magyar összességében nagyon nehezen tanulható.

Innen mit sikerült?

Csak az alapokat: szia, köszönöm, szívesen, és a legfontosabb számomra a “boldog születésnapot”, mert emlékszem, hogy a nagyapám születésnapja alkalmából tanultam meg, sok-sok évvel ezelőtt. Küldtem neki egy magyarul írt üdvözlőlevelet, melyben az édesapám segített, és ennek az aljára írtam oda. Határozottan ki merem jelenteni, hogy

magyar vér is csörgedezik az ereimben, csak ugye a nyelvvel állok hadilábon.

Milyen gyakran látogatsz hozzánk a versenyzésen kívül?

Általában családi ügyek miatt járunk Magyarországon, néha részt veszünk egy-egy eseményen. Jelenleg Nagy-Britanniában élek a csapatom, a Carlin miatt – talán innen jön a szörnyű brit akcentusom. Hogy őszinte legyek, imádom Budapestet, gyönyörű, s mivel az életem nagy részét Bécsben töltöttem, úgy érzem, a magyar fővárossal egy szinten áll. Ez nagyon sokat jelent számomra. Rengeteget versenyeztem itt, gokartos karrierem felét itt töltöttem – sajnos mostanában kevés időm jut eljönni ide. De szerencsére májusban visszatérünk az F3-mal: a Hungaroring fantasztikus pálya és közel van a városhoz. Amikor viszont itt vagyok, kevés a szabadidőm, de általában megpróbálok keresni egy német templomot, ahol értek is valamit a miséből.

habsburg-ferdinand-macau
Fotó: Habsburg Ferdinánd

Miért éppen a Carlint választottad az idei szezonra?

Minden csapatot számításba vettünk, a legtöbbjük viszont megtartotta azokat, akik korábban versenyeztek náluk, például a Prema Maximilian Günthert, a Motopark Joel Erikssont. A Carlinnál az a legjobb dolog, hogy bár technikailag semmiben sem tér el a többiektől, három új pilótájuk egyenlő eséllyel száll majd harcba idén, és nem merül fel a veszélye, hogy az egyik autót jobban fel tudják majd készíteni a többinél. Elsődleges szempontjuk az lesz, hogy minden autót 100 százalékig ugyanolyanná tegyenek, és hogy mindegyikre ugyanakkora figyelmet fordítsanak. Tudom, hogy az autó gyors és kiegyensúlyozott, ezért biztos vagyok benne, ha nyerni fogok vele, az nagyszerű lesz majd. De ha gyengébb teljesítményt nyújtok, akkor azt is tudom, hogy dolgoznom kell az ügyön. A csapat nagyon okos srácokból áll, remek kapcsolat alakult ki közöttünk, ahogyan a csapattársaimmal is. Nagyon gyorsak, s bár nem mondom, hogy barátok vagyunk, de tiszteljük egymást. Ez néha nehéz, hiszen ha hozod a szintjüket, akkor jobban odafigyelnek rád. Úgy vélem, hármónk közül kilógok kicsit, főleg a neveltetésem miatt, ráadásul ők jobban ismerik a brit motorsport közegét és a Carlint is.

Milyen céljaid vannak az idei szezonra?

Versenyeket akarok nyerni és annyiszor dobogóra állni, ahányszor csak tudok. Leszegett fejjel haladunk előre, de a bajnokság megnyerését sem tartom elérhetetlennek. A legfontosabb, hogy kiegyensúlyozottabbá váljunk, hiszen eddig ezen a téren nem teljesítettünk fényesen, aztán folyamatosan gyorsak szeretnénk lenni, hogy mindig ott legyünk a pontszerzők között.

A világ egyik legnehezebb versenyének tartják a Makaói Nagydíjat, ahol tavaly te is rajthoz álltál. Milyen élményeket szereztél?

Egyszerűen hihetetlen volt. Az a legextrémebb pálya, melyen valaha jártam, fizikálisan és mentálisan is kőkemény kihívást jelent. Vétettem néhány hibát, melyekért azonnal bűnhődtem, egyszer érintőre is vettem a falat. Mégis úgy vélem, inkább újoncként kerülj ilyen helyzetbe, mintsem akkor, amikor a győzelemért hajtasz. Idén vissza akarok térni, immár hibák és falazás nélkül. Nincs még egy ilyen helyszín a világon, amely jobban jutalmazná azt, ha keményen nyomod neki.

Sokat nyerhetsz és sokat veszíthetsz, nemde?

Pontosan! Ezért nagyon nehéz, ha újonc vagy ott, de mégis életem egyik legjobb tapasztalata volt ott versenyezni.

Makaótól eltekintve, melyik a kedvenc pályád?

Mindig is Zandvoort volt a kedvencem. Ott teljesítettem első versenyemet, azóta rajongok érte.

Mi a legkülönlegesebb benne?

Leginkább a nagy sebességű részeket kedvelem – vannak olyan helyek rajta, melyek előtt mérlegelsz, hogy padlógázon vedd-e be, avagy sem. Néhány pályán előfordul, hogy egy kanyarban padlógázon tudsz menni, a csapattársad pedig nem, aztán odalépsz neki, mégis csak egy századdal vagy gyorsabb. Zandvoortban ez majdnem öt századmásodpercet jelent. A pálya maga nagyon nagy kihívás fizikailag is, egyszerűen zseniális. Igazi old school-helyszín, hiszen nincsenek bukóterek, közel vannak a falak, hihetetlen, mekkora élmény. De emellett Monacót is élveztem tavaly, ott a pole-t is sikerült megszereznem.

habsburg-ferdinand-macau2
Habsburg Ferdinánd Makaóban (Fotó: Habsburg Ferdinánd)

Van-e olyan pálya, melyen nem versenyeztél még és nagyon szeretnél?

Igen, talán Melbourne – fantasztikusnak néz ki, kicsit irigy is vagyok az F1-es srácokra emiatt. A japán pályák is bejönnek, például Suzuka nagyon menő. A legtöbb európai pályán jártam már, a franciaországi Pauban azonban még nem, szóval oda is el szeretnék jutni egyszer.

Melyik az a versenyautó, melyet legszívesebben vezetnél?

Ayrton Senna Williamse, efelől semmi kétség, igazi gyerekkori álom számomra. Nagyon menő festése volt, szerintem a legszebb autó, melyet valaha készítettek. Aztán ott vannak az Audi és a Porsche LMP1-es gépei, egyszer azokba is szívesen beülnék.

Nem kérdés, hogy a Forma-1 felé tartasz, korábban pedig említetted, hogy Valtteri Bottas a kedvenced a mezőnyből. Ő a példaképed, vagy egyszerűen csak kedveled a személyiségét és a vezetési stílusát?

Igen, ő a példaképem. Nagyon tisztelem azért, hogy minden junior kategóriában, ahol rajthoz állt, remekül teljesített – persze a legtöbb F1-es pilóta is így tett, de ő valahogyan más. Nagyon nyugodt srác, s bár összességében Kimi Raikkönen is ilyen, és őt is bírom, de Bottas korban közelebb áll hozzám, jobban próbáltam követni a karrierjét. Ugye vannak azok a legendák Kimi első versenyéről, hogy fél órával a rajt előtt még aludt – már-már nevetségesen nyugodt, én pedig felnézek rá ezért, hiszen könnyen idegessé válok.

Hogyan tudod ezt kezelni?

Ez afféle mentális játszma. Az a lényeg, hogy légy nyugodt és bízz magadban, hogy meg tudod csinálni.

Korábban említetted a templomba járást, és korábban többször utaltál rá, hogy a hited milyen fontos számodra. Ez elég ritka a versenyzők között, nem?

Csak manapság, hiszen régebben sokkal általánosabb volt. Például olyan legendák számára is fontos volt a vallás, mint Senna, ma pedig Hamilton is ezen az úton jár.

Utóbbi mintha nem gondolná olyan komolyan, igaz?

Szerintem nagyon fontos neki, már csak Senna miatt is, aki igazi hős volt számára gyerekkorában. Az egész eddigi karrierje során azt tartotta szem előtt, hogy Senna mit vitt véghez, és biztosan nagyon sokat kutakodott utána, hogy mi volt erősségének titka. Úgy vélem, ezek közül az egyik a hite volt, mely szerint Isten azért helyezte őt erre a Földre, hogy versenyezzen és a legjobbá váljon. Hamilton magára vette ezt, és ő is ugyanígy áll az élethez. De hogy én is így látom-e? Azt kell mondjam, hogy nem. Szerintem Istennek más célja van az életemmel. Ezzel nem arra gondolok, hogy amit csinálok, az rossz, csak szabad akaratot adott nekünk arra, hogy eldöntsem, mi a helyes. Úgy vélem, ebben a tekintetben a megfelelő helyen vagyok.

Miért tartod fontosnak a hited, és hogyan éled meg ebben a közegben?

Úgy gondolom, hogy van egy olyan hely, ahová tartunk, és az élet nem ér véget a halállal. Remélem, hogy a mennyországba jutok majd, persze ebben a felfogásban közrejátszott az is, hogy nem ateistának, vagy olyasvalakinek neveltek, akit nem érdekel ez az egész. Ismerek valakit, aki abban bízik, hogy ha meghal, kutya lesz belőle. Mondom oké, ha így élsz, elfogadom.

Versenyzőtársról van szó?

Volt pilótáról, aki egyébként nagyon okos és remek srác. Az én személyes célom az, hogy olyan boldog legyek, amennyire csak tudok, hogy hálát adjak Istennek azért, hogy itt lehetek, hogy egészséges vagyok. Nagyon szerencsésnek érzem magam, a legtöbb társam pedig fel sem fogja, hogy mekkora mázlink van azt illetően, hogy versenyezhetünk. Néha, amikor kimegyek a pályára, el sem hiszem, hogy itt vagyok, és azt mondom: wáó! Hogy nem lehet ezért hálásnak lenni Istennek? Mivel magyaráznád másképp? Volt egy régi vallásoktatóm, akivel szinte a legjobb barátok lettünk, és azok vagyunk még a mai napig is, és részben neki is köszönhető, hogy közel kerültem az egyházhoz. Mostanság pedig egyre inkább, hiszen nagyon nagy energiát ad nekem, és könnyebbé is teszi a dolgokat. Ha valami rosszul sül el, tanulok belőle, és ezt is megköszönöm Istennek. Ennek köszönhetően kontextusba helyezem a dolgokat, könnyebb megérteni és elfogadni őket.

habsburg-ferdinand
Fotó: Habsburg Ferdinánd

Sokan úgy vélik, hogy ha valaki hisz Istenben, az gyenge, mert másban bízik maga helyett. Mit gondolsz erről?

Ez marhaság. A véleménynyilvánításhoz mindenkinek joga van, és sokan azt hiszik például, hogy őrült vagyok. Azt mondják: Hogyan lehet olyasvalamiben, amit nem látunk? Ami nem valóságos? Amit nem tudsz megérinteni? De megértem ezt is, a válaszom pedig az, hogy én éreztem és kapcsolatba kerültem vele. Mindig is úgy gondoltam, ha keresed Istent, meg fog találni. A lehető legjobban törekszem arra, hogy keressem, és egyszer megtaláljon. Mivel úgy nőttem fel, hogy elég sok papot megismertem, idővel nagy tisztelet alakult ki bennem feléjük. Hihetetlen dolgokat visznek véghez: feladják az életüket értünk, emberekért, tanítanak és segítenek abban, hogy megértsük a Bibliát, hogy megértsük, miért élünk, segítenek hordozni a gyászunkat, ott vannak jó és rossz pillanatokban egyaránt. Az, amit ők csinálnak, egyre jobban ráébresztett arra, hogy Istennek mekkora hatalma van. Persze előfordul, hogy felteszem a kérdést, hogy

Ezt most miért Uram?,

de aztán találkozok egy új pappal, vagy megtérttel, és mindent megértek. Van egy unokatestvérem, aki azon gondolkozik, hogy pap lesz, ezért pedig nagyon tisztelem őt. Szerintem ez a legnagyobb elköteleződés, amit valaki fel tud vállalni. Nagy tisztelettel adózok minden vallásos ember felé, még akkor is, ha sajnos sokba nincs belelátásom.

Rendszeresen olvasol Bibliát?

Sajnos nem. Mióta megszerettem az olvasást, gondolkozok rajta. Azt tervezem, hogy az első könyvön kellene először átrágnom magam. Ez olyan dolog, amely egyértelműen rajta van a bakancslistámon. Persze korábban sokat foglalkoztam vele a bérmálásom és az áldozásom alatt. Ami a bérmálkozást illeti, csak tavaly történt meg. Az emberek ezen általában 14 éves koruk körül mennek keresztül, amikor megvallják Istennek, hogy igaz követőik. Azonban ennyi idős koromban én még nem voltam biztos ebben, az évek során azonban egyre többet tudtam meg róla, többször kezdtem templomba járni, az utóbbi időben pedig valósággal függő lettem.

Melyik volt a legszebb pillanat a karriered során, vagy akár az életedben, amikor azt érezted, hogy Isten valóban munkálkodott?

Talán amikor először nyertem a Paul Ricardon, Franciaországban.

Mivel foglalkoznál, ha nem versenyeznél?

Nagyon nagy zenerajongó vagyok, régebben sok hangszeren játszottam, ám ez manapság a partvonalon hever a versenyzés miatt. Ebből a szempontból nagyon sokat örököltem az édesanyámtól, aki nagyon kreatív nő, és művészettel foglalkozik. A zenének inkább az alkotói oldala érdekel, mintsem az előadói, még mostanság is előfordul, hogy elmerülök benne. Az életben nagyon fontos az egyensúly, hiszen nem koncentrálhatsz száz százalékig egyetlen dologra. A versenyzésben is lényeges, hogy valahol szabadjára engedd a gondolataidat, még akkor is, ha nem kell óriási tudomány ahhoz, hogy vezesd ezeket az autókat. A nevelésem alatt sikerült elérnem egy bizonyos fokú intelligenciaszintet, ennek azonban itt nincs fontossága, hiszen olyan egyszerűnek kell lenned, amennyire csak tudsz. Nagyon szeretek tanulni, a zene pedig remek eszköz arra, hogy szárnyra kapjon a kreatív oldalam. Ismerek néhány pilótát, akik ha hazamennek, egyből beülnek a szimulátorba, hogy aztán naphosszat azt nyüstöljék. Van egy online szimulátoros felület, az iRacing, amely nagyon népszerű a pilóták között, és néha én is fel szoktam nézni oda. Ha éjfél van, ha hajnali kettő, ha este hat óra, a csapattársamat, Lando Norrist tuti, hogy ott találod. A télen igazi függő lehetett, amikor nem volt lehetősége a vezetésre!

habsburg-ferdinand-hungary
Fotó: FIA F3 Europe

Ez afféle generációs sajátosság?

Nem hinném, de nála működik. Rengetegen próbálták már elérni nálam, hogy egyedül a versenyzés rabja legyek, és meg is próbáltam, de nem ment. Ott van például az olvasás: az iskolában soha nem szerettem, a versenyzés alatt viszont megkedveltem, hiszen kikapcsolja az agyad. Szerintem nagyon sok pilótától eltér a versenyzéshez való hozzáállásom.

Mi volt a legérdekesebb, vagy legfurcsább kérdés, melyet valaha kaptál egy újságírótól?

Hogy őszinte legyek, mindig is remek kapcsolatom volt velük, soha nem tapasztaltam semmilyen negatívumot, és örülök, ha remek kérdéseket tesznek fel. De hogy melyik volt a legfurább? Talán az, hogy az európai hercegeknek van-e közös WhatsApp csoportjuk? De egyébként nincs ilyen.

A társaidat mennyire érdekli a királyi származásod?

Szerintem semennyire. Az emberek nagy része, akik a motorsportban tevékenykednek, szinte csak ezzel foglalkoznak, és nem foglalkoztatja őket őket a történelem, vagy valami más. De néha azért fel tudnak tenni buta kérdéseket! Nem azért vagyok itt, hogy történelemórákat tartsak, hanem hogy gyors legyek. Persze tudják, hogy honnan jöttem, de nem érdekli őket. Néhányan menőnek tartják, néhányuknak elege van belőle, mások pedig egyszerűen „Hercegnőnek” hívnak. Sokan kérdezik, hogy valóban herceg vagyok-e, az én válaszom pedig az, hogy csak lennék, mert ezt a titulust nem viselhetem Ausztriában. Sokkal szívesebben mondom azt nekik, hogy én is csak ugyanolyan srác vagyok, mint ők.

Nyitókép: Habsburg Ferdinánd

Kövessen minket Facebookon!

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!