“Húszezer forintot akart kérni, hogy kinyaljon” – küzdenek a fiatal fiúk a gazdag középkorú nőkért

Már itthon sem csak a nők kereshetnek maguknak eltartót, a Puncs.hu-n a jóképű, jótestű fiúk is találhatnak cukrosnénit.

Nagyon felkaptuk a fejünket mi is, amikor tavaly novemberben elindult a Puncs.hu nevű oldal, ami kifejezetten az érdekkapcsolatokat szorgalmazza. Az oldal alapelve, hogy egy ilyen egyértelmű viszonynál tisztább nincs is, mindenki tudja, mit akar, nincsenek félreértések. A legtöbb férfi Sugar Daddynek, azaz cukrosbácsinak regisztrál, tehát az eltartó szerepét vállalja. A Puncson viszont a másik variációra is van lehetőség, és borzasztó kíváncsi voltam, tényleg létezik-e ilyen Magyarországon.

Egyáltalán hogy néz ez ki?

Akkor ő most az idősebb barátnőm lesz? Vagy az anyukám, akivel viszonyom van?

Egyik rosszabbul hangzott, mint a másik, de muszáj volt a végére járni. Az oldal tényleg nagyon próbálja csalogatni a pénzre és szexre egyaránt éhes látogatót, a jobb felső sarokban még egy számláló is van, ami a tagok összvagyonát mutatja. Ez már csak azért is baromság, mert pontos összeget nem is lehet megadni, szóval teljesen hasraütésszerű számok pörögnek ott.

Beregisztráltam magam Sugar Boynak, bár őszintén szólva hímringyónak éreztem magam, valahányszor ott láttam ezt az elnevezést a profilképem alatt. Azért belépés után egyből láttam, hogy itthon még nincs nagy kultúrája ennek a dolognak: az oldalon nagyjából öt-tíz regisztrált cukrosmama fogadott a novemberi start után pár héttel, akik több száz eltartásra váró sráctól kapták a leveleket. Azóta már valamivel többen vannak, de még mindig

sok az olyan felhasználó, aki azt hiszi, attól lesz cukrosmama, hogy szeret sütni.

Legalábbis ez derül ki azokból a profilokból, ahol az alapvetően eltartónak beállított nők alacsony jövedelemről írnak, és arról, hogy a szerelem a fontos, nem a külsőségek és a pénz. Ők nem értették meg a Puncs.hu lényegét, ami itthon persze szokatlan, de attól még az oldal elég egyértelműen hangsúlyozta.

puncsi
Aki ilyen szöveggel keres partnert, az semmit nem értett meg ebből az oldalból.

Sőt, még azok a cukrosnénik sem tűntek mind valódinak, akik elvileg azok: profilkép nélküli, sablonos vagy üresen hagyott leírással összetákolt adatlapokba botlottam, egyelőre orbitális kamunak tűnt az egész sugar mommy vonal.

Már meg is feledkeztem az oldalról, amikor egy hónappal később kaptam egy e-mailt, hogy levelem jött a Puncson. Ráadásul úgy tűnt, egy valódi nő az illető! Megnéztem a profilját, ránézésre bő tizenöt évvel volt több nálam: profilja szerint 33 éves volt, de a képen inkább tűnt korai negyvenesnek. Ettől még csinos volt, értelmesnek tűnő bemutatkozással. Ez alapján ő egy elhidegült házasságban él, amit üzleti érdekek tartanak össze, mellé viszont igényli az érzékiséget is.

Mivel egy második személyt keresett, lehetőség szerint nála fiatalabbat, ezért tisztában van vele, hogy gazdag nőként többet engedhet meg, mint ők. Gyakran utazik, így a kiválasztott sugar boynak majd kísérgetnie is kéne őt, fenntartva a látszatot, hogy ők csak barátok.

Váltottunk pár levelet, aztán gyorsan telefonszámot is cseréltünk, mivel az oldal felülete beszélgetés, chatelés szempontjából tragédia. Le is egyeztettünk már másnapra egy randit, de nyilván nem tudtam mire számítsak pontosan, mert még az életemben nem beszéltem meg társkeresőn találkozót idősebb nővel.

puncs-fb
Facebook-oldaluk is van, de ott ez minden aktivitás.

 

Először egy kávézóba invitált, de már előre jelezte, hogy csak egy órára lesz ideje. Fontos üzletasszonyként ez hiteles is lehet, de az sem elképzelhetetlen, hogy menekülőutat biztosított, ha a randi rosszul sülne el. Csak bő tíz percet vártam rá, de már ennyi idő alatt is háromszor eszembe jutott, hogy valószínűleg a Puncs zsírosbajszú informatikusa hívott el, és hiába várok.

Aztán csak megjelent, ráadásul épp úgy nézett ki, mint a képen, szóval ezt már erős kezdésnek vettem. Beültünk egy közepesen drága kávézóba a belvárosban, és nyilván már rendelésnél sikerült kellemetlenné tenni a szituációt.

Az “egybe vagy külön fizetnek” kérdésre még magabiztosan vágtuk rá mindketten előbbit, ám a pénztáros ezután automatikusan felém fordult.

Nyilván jött a kínos összenézés a partnerrel, de gyorsan kézbe vette a dolgokat, és jelezte, hogy ő fizet.

Ezután leültünk beszélgetni, egy randihoz képest meglehetősen távolságtartóan. Az olyan fölösleges információkat, hogy vezetéknév és munkahely, nem erőltette, és még a Facebook-cserét is elutasította, mondva, hogy védi a magánéletét.

Kicsit olyan volt számomra az egész, mintha egy meghallgatáson vagy állásinterjún lennék, ahol egy potens kirakatbábút keresnek, aki nem kérdez túl sokat.

Persze ezután megtudtam, miért a nagy óvatosság: a fiatal srácok teljesen megvadultak a Magyarországon szinte hallatlan eltartott férfi szerepéért, és a fent említett

hat-hét cukrosmamára jutott több száz lelkes jelentkező.

A partnerem elmondása szerint még a levelek végére érni is képtelenség, gyakorlatilag háremet állíthatna össze magának a lelkes udvarlókból. A Sugar Boy szerepét viszont sokan érdekesen értelmezik még, látszik, hogy nincs nálunk a dolognak kultúrája.

Volt olyan, aki minden rossz érzés nélkül hímringyóként kezelte saját magát, és egy szabályos árlistát tett le elé az első randin, felsorolva a különféle szexuális szolgáltatások tarifáit.

“Volt, aki húszezer forintot akart kérni azért, hogy kinyaljon.”

– mesélte az egyik extrém példát, persze jobbra-balra borulva a röhögéstől. Ezek a srácok gyakorlatilag luxusprosti üzemmódban próbálják nyomni, busásan meg kell fizetni, hogy a szétdolgozott testüket korosabb nőknek is odavessék.

Aztán persze olyannal is találkozott, aki értette, hogy minőségi programra is vágyna, ezért nem lehet csak szexuális szolgáltatást felszámolni. Két ember is volt, aki konkrétan órabért akart kérni a közösen eltöltött időért. Még arról is biztosították, hogy ez teljesen legális, mert számlát is tudnak róla adni.

milf
A MILF-műfaj aranykorában mondjuk nem csoda, hogy ez is eljutott ide. (Forrás: Naughty America)

Aztán ott volt a legkényelmesebb kategória, aki nem akart órabérekkel kicsinyeskedni: helyette fix havi fizetést szeretett volna, ha már bérbe adja magát szeretőnek.

Ezzel neki nem is volt problémája, mert mindig az érdekkapcsolatokban hitt, de személy szerint azt szerette volna, ha a partner a testével, az utazásokkal és az egyéb programokkal beérné.

Én próbáltam megőrizni a méltóságomat, és már az elején leszögeztem, hogy nem keresek eltartót, nem érdekel a pénze.

Erre mondjuk akkorát nézett, mintha azt jelentettem volna be, hogy a monacói herceg vagyok.

Csinos nőnek tartottam, szívesen töltök vele nyilván időt. Ha az ő igényeit számomra megfizethetetlen éttermekben, vagy országokban lehet csak kiszolgálni, akkor túl tudom tenni magam rajta, ha ő fizet.

Láttam, hogy visszatetsző neki a pénzzel szembeni közömbösségem, de állítása szerint a szétszolizott szépfiúk után az is üdítő, hogy én össze tudok fűzni két mondatot. Valószínűleg ezért kaptam lehetőséget egy újabb találkára, ami ezúttal már egy kisebb borozás volt.

Megint előre jelezte, hogy csak egy órára ér rá, ami nyilván hitelesen passzol az elfoglalt üzletasszony imázshoz, de biztos voltam benne, hogy a további félezer jelölt közül is szemezget folyamatosan.

puncs-ferfi
Nálam még egy férfi is kitartóan próbálkozott, állítva, hogy csak a mentorom akar lenni. Nem győzött meg.

Valószínűleg jól sejtettem, mert bár a borozás alatt is ment a nevetgélés és az óvatos flörtölés, amint próbáltam kicsit céltudatosan továbbvinni a “kapcsolatot”, kitérő választ kaptam. Olyannyira, hogy egy idő után be is dobta, hogy egyébként hétfőn elutazik másfél hétre. Később aztán ez a hétfő volt kedd és vasárnap is, szóval nem teljesen gondolta át, de hova bizalmatlankodjon az ember egy olyan kapcsolatban, amiben eleve nincs helye a bizalomnak.

Megint elbúcsúztunk, azzal a szöveggel, hogy az utazásból hazatérve itt folytatjuk. Tisztában volt vele, hogy a második randi után az ember értelemszerűen várna már valami eredményt, úgyhogy amolyan kompromisszumként egy diszkrét szájrapuszival köszönt el, majd sietve távozott.

Aztán az utazás “elhúzódott”, a hazaérkezés után pedig hirtelen megszaporodtak a halaszthatatlan munkaügyi teendők, szóval nyilván

be kellett ismernem, hogy ez most kapufa.

A hölgy persze közben állandóan online volt a Puncs felületén, de enélkül sem lett volna nehéz kitalálni, hogy valamelyik izomtitán kiütött a nyeregből.

Nagy érvágás nem volt, mert a két megvalósult randinkon is inkább csak furcsán éreztem magam. Nem is tervezek újabb eltartót keresni, nem akarok a pénzért nem létező érdeklődést színlelni, ha pedig valóban érdeklődöm, nem kell pénzzel tömködni. Vagy, ha mégis, akkor én is inkább számlát fogok adni róla, hogy ne menjek többé hiába randizni.

Kövessen minket Facebookon!

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!