Amerika és Kína közösen ünnepli, hogy dől a pénz

A Nagy Fal Kína első hollywoodi produkciója, de körülbelül ennyi.

Ha egy filmben Matt Damon emberevő gyíkszörnyektől menti meg a Kínai Nagy Falat, a legrosszabb amit tehetünk, ha komolyan vesszük. Sajnos az alkotóknak pontosan ezt sikerült tenni, úgyhogy a Nagy Fal maximum akkor szórakoztató, amikor éppen tiszta szívből kinevetjük.

Hiába volt sokak szemében egy új filmes korszak kezdete, végső soron sem kínaiaknak, sem a nyugatiaknak nem számít sajátjának, és ez meg is öli a végeredményt. Hiába kínai a rendező és majdnem az összes színész, ha az egészről bűzlik, hogy amerikaiak írták. A kínai szereplők pont úgy gondolnak a fehér főszereplőkről,

mintha saját fekáliájukat zabáló fogyatékosok lennének,

akiket mind ki is néznek a humortalan, szélsőséges helyiek. A fő probléma nem ez, hanem hogy az egész egy katartikus marhaság, amiből minden pillanat előre kiszámítható, az animáció pedig úgy néz ki, mint egy késői PlayStation 3-játék átvezetői. Az sem segít, hogy a film korhatáros lett, emiatt aztán a véres akciókból a világon semmit nem láthatunk, úgy rángatózik a kamera. A kosztümök szép színesek, a látványterv erős, de az összkép túl mű ahhoz, hogy lekösse az embert.

Minden egyes szereplő egy identitástalan idióta, a nyugati színészek pedig teljesen pocsékba mennek: Pedro Pascal csak azért van, hogy a főhős keményebbnek tűnjön, Williem Dafoe eljátszik egy sablonos Dafoe-gonoszt, Matt Damon pedig egész végig olyan fejet vág, mintha ő maga sem értené, hogy mi a bánatot keres ebben a filmben.

Meg lehet érteni, de akkor is zseniális, ahogy

még a promóciós képeken is úgy néz, mint aki bánja már ezt az egészet.

Nézzék csak:

A világ első kínai gyártmányú hollywoodi filmje csak témájában érződik kínainak: amúgy inkább olyan, mintha a Film+ 2 éjjeli műsorsávját kitöltő amerikai hulladékhorrorok nagyobb költségvetést kaptak volna.

Kínában nagy volt a felháborodás, hogy egy ilyen jelentőségű filmhez képesek voltak amerikai főszereplőt választani, érthetetlenül kilóg Matt Damon az egészből. Ráadásul szemétség is tőle, hogy azok után, hogy az amerikai kormány dollármilliárdokért hozta őt vissza háborúból, világűrből és még a Marsról is, ő végül Kínát menti meg.

the-great-wall-movie-16-1200x675-c
Összeállt a Power Rangers is, de hiába.

Zhang Yimou rendező szerint ez egyáltalán nem baj, és egy olyan trend lehet belőle, amit a későbbiekben is követni fognak a közös kínai-amerikai produkciók. Ez jól hangzik, de érthető, hogy egy kínai ember nem fogja óriási hazai sikernek tartani a filmet, amiben a hazájából mindenki egy üres kretén, aki az amerikai és európai főhősöktől tanul meg mindent, és várja a megmentést.

De nem is erről szól a Nagy Fal, nem ez a lényege. Ez a film köszönti Kínát a nagy nemzetközi filmes piacon, Damon pedig szívesen vállalta, hogy személyesen pecsételi meg a két nemzet friss filmipari barátságát.

Gyakorlatilag Amerika és Kína közösen ünnepelte meg, hogy dől a pénz.

Nagyon örülünk neki mi is, de lehet, hogy legközelebb egy tisztességes forgatókönyvírót is megfizethetnek abból a pénzből, és ha esetleg többre is futja, az egyik akár lehetne kínai is.

Kövessen minket Facebookon!

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók