Szinte lehetetlen küldetés volt, de leesett az állunk A martfűi rémtől

Sopsits Árpád új thrillerével alámerültünk a hatvanas évek Magyarországába. Valóság és fikció keveredik, de ez egy percig sem zavaró.

Kovács Péter, a martfűi rém 1957. július 22. és 1967. július 20. között legalább négy nőt ölt meg. Aztán elkapták, és a helyszíni bizonyítási kísérleten készült róla az az alább látható felvétel, amiről korábban azt írtuk, ezt a rettenetesen nyomasztó, hátborzongató hangulatot nagyon nehéz lesz reprodukálni a filmvásznon. Miután megnéztük a Sopsits Árpád által forgatott thrillert, A martfűi rémet, örömmel kijelenthetjük, hogy ez nagyszerűen sikerült, pedig én utólag őszintén bevallom, ez annak ellenére is lehetetlen feladatnak tűnt, hogy Sopsitsnak olyan hangulatú filmek vannak már a háta mögött, mint a Torzók, a Céllövölde, vagy A hetedik kör.

Kovács Péter, a valódi gyilkos a helyszíni bizonyítási kísérletnél
A valódi martfűi rém

Fontos tisztázni, hogy A martfűi rém nem annak a bizonyos tíz évnek a pontos történéseit próbálja meg szó szerint feldolgozni. Akit a történet érdekel, olvassa el írásunkat a valódi martfűi rémről. Az író-rendező Sopsits a sajtóvetítés utáni beszélgetésen azt mondta, bár az eredeti jegyzőkönyvekre és peranyagra támaszkodtak, de valójában egy jó filmet akartak készíteni, szerinte nem fontos, mi a valóság és mi a fikció a filmben, a lényeg a végeredmény.

martfuiremfilm
Jelenet A martfűi rém című filmből (Big Bang Media)

Ha valaki életében a film miatt hall először a martfűi borzalmakról, valószínűleg nem is különösebben fogja izgatni, mi az, ami tényleg megtörtént és mi az, ami nem, de az bizonyítja legjobban, mennyire el lett találva ez a 120 perc, hogy például én sem folyamatosan azon kattogtam, a valódi Kovács Péter (a filmben Hajduk Károly alakítja, akiről Sopsits azt mondta, nála nem ismer békésebb embert) nem is otthon, hanem a martfűi moziban látta azt az argentin filmet, amin felizgult, mert egy nővel erőszakoskodtak benne. Ekkor végzett első áldozatával, de mivel a szocializmusban, közvetlenül a forradalom után az volt a lényeg, hogy minden bűncselekményt a lehető legdiszkrétebben, balhé nélkül lerendezzenek, egy Kirják János (a filmben Jászberényi Gábor) nevű férfi ítéltek el, aki tíz évig ült börtönben, mire a valódi gyilkost elkapták.

A film az ő kálváriáján keresztül is bemutatja, mennyire (nem) olajozottan működött akkoriban az igazságszolgáltatás: volt egy magában is bizonytalan, összezavarodott ember, akit némi veréssel sikerült rávenni, hogy inkább valljon be egy gyilkosságot, amit el sem követett. A film szerencsére nem akarja teljesen felmenteni Kirjákot, aki nem csak áldozat volt, a körülmények ellenére is jobban ki kellett volna állnia magáért, de ő azonnal megtört, úgy érezte, bűnhődnie kell.

(Big Bang Media)
(Big Bang Media)

A Martfűi rémnek talán az a legfontosabb erénye, hogy az alkotók

nem foglalkoztak Hannibal Lecterek, Csikatilók jellemrajzával vagy kultikus sorozatgyilkosos filmekkel.

Visszarepültek a hatvanas évekbe, és semmi más nem érdekelte őket, csak hogy hitelesen bemutassák a korszakot. A cselekmény önmagában is végig izgalmas, de a korabeli ruhák, a tökéletes képi világ, a megtört, piás rendőrnyomozót alakító Anger Zsolt, valamint a rendíthetetlen ügyészt játszó Bárnai Péter miatt sem fullad egy másodpercig sem unalomba ez a két óra, sőt, végig pattanásig feszült hangulat. A film brutális, de nem öncélúan: ha nem mutatnák benne szenvtelenül a levágott mellű nő holttestét vagy azt, ahogyan a főgonosz egy 13 éves kislánnyal erőszakoskodik, egyszerűen nem lenne kerek.

Amikor egy halálos ítéletet lobogtatnak a bemutatón

A filmet a martfűi moziban is bemutatták (ez vajon az a mozi, ahonnan a valódi rém 1957-ben elindult a Tisza Cipőgyár felé, hogy először gyilkoljon?), a stáb pedig óriási sikernek könyvelte el, hogy a helyiek magukénak érezték. Ilyen hangulat egy budapesti bemutatón el sem képzelhető. Az első gyilkosságért ártatlanul elítélt Kirják János családja megköszönte a filmet. Az pedig különösen hátborzongató lehetett, amikor a Kirjákot alakító Jászberényi Gáborhoz a halálos ítéletről szóló papírral ment oda egy hozzátartozó (Kirják büntetését anno életfogytiglani börtönbüntetésre módosították).

A filmben nyilván nem véletlenül hasonlít egymásra az ártatlanul elítélt férfi és a valódi gyilkos, de érdekes módon ez a martfűieket egyáltalán nem érdekelte, mint ahogy az sem, hogy Hajduk Károly sem hasonlít a valódi Kovács Péterre. A lokálpatriotizmus azért előjött: a bemutatón valaki odament Sopsits Árpádhoz, és azt mondta neki, nagyon jó a film, de azt ugye tudja, hogy

a martfűi rém valójában tiszaföldvári volt?

A martfűi rémet november 10-től játsszák a hazai mozik, és nem csak azoknak ajánljuk, akik szeretnének megnézni egy kiváló magyar thrillert, hanem azoknak is, akik alámerülnének a hatvanas évek Magyarországába.

Kövessen minket Facebookon!

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!