Miután elégette szeretőjét, rántottát csinált a melegnél a kecskeméti gyilkos

Gulácsi Dezső áldozatából nem maradt semmi, még egy marék hamu sem. Egy brutális gyilkosság 1955-ből.

A rétsági Bánki Lászlóné 1955. júniusában jelentette be a helyi rendőrkapitányságon, hogy ismerőse, a 34 éves Janó Rozália még januárban elment rétsági lakásáról, és azóta annak ellenére sem tudni róla semmit, hogy rengeteg ruháját és kétezer forintot nála hagyott. Bánkiné szerint nem csak nála nem jelentkezett, de Romániában élő anyjának sem írt, aki sürgető leveleket küldött a lánya lakcímére. Bánkiné úgy tudta, Rozália január 31-én utazott Kecskemétre, Gulácsi Dezsőhöz.

Gulácsi Dezsőt – aki akkor Nagykőrösön dolgozott – tanúként hallgatták ki. Azt vallotta, a nő tényleg hozzá utazott, de a munkakönyve nem volt rendben, úgyhogy visszaküldte őt Rétságra, és azóta nem hallott róla semmit.

Janó Rozália nyolc évvel korábban jött át Romániából, ahol anyja és testvére élt. Magyarországon háztartási alkalmazottként dolgozott, Rétságon egy katonai alakulatnál volt takarítónő, de a szálláson lakó tisztek ruháit is mosta. Az országban gyakorlatilag se kutyája, se macskája nem volt.

Szégyellte, hogy ennyire ronda a szeretője

A nő Rétságon ismerte meg az ottani alakulatnál tisztként szolgáló Gulácsit, és annyira szerelmes lett, hogy sokszor ő adott virágot a nála jóval fiatalabb férfinak. Rengetegszer maradt fent éjszaka is, hogy a munkahelyéről hazatérő lovagját láthassa. Ezek után egyáltalán nem meglepő: majd’ meghalt azért, hogy Gulácsi elvegye feleségül. Aztán meg is halt. 

“…Úgy döntöttem, hogy előbb baltával agyonütöm, majd a hőlégfúvógép tüzében tüntetem el a holttestét. Janó Rozáliának nem voltak hozzátartozói az országban, ezért nem tartottam a felfedezéstől, azt hittem, nem fog senkinek hiányozni…”

1952-ben ismerkedtek meg egymással. Gulácsi maximálisan kihasználta a nőt, vele mosatta a szennyesét, nála evett és lelkesen fogadta az ajándékait is, ennek ellenére 1953-ban egy másik nőt vett feleségül. Valószínűleg emiatt is tagadta az egész nyomozás alatt, hogy bármilyen szexuális kapcsolat lett volna közte és Rozália között: letartóztatása után is félt, hogy elveszíti a feleségét, meg azt is szégyellte, hogy Janó Rozália feltűnően ronda volt. Vallomásokból viszont egyértelműen kiderült, hogy nagyon is több volt köztük barátságnál.

Gulácsinak még ahhoz is volt képe, hogy amikor már felesége is Rétságon lakott, akkor is összejárjon Rozáliával, szerinte azért, mert a nő üldözte őt a szerelmével. Azt is elhitette vele, hogy csak kényszerből házasodott, de majd elválik és őt veszi el.

Gulácsi megmutatja, hol dugta be Janó Rozália holttestét a deubába (dr. Bodor Endre - Élet elleni bűncselekmények)
Gulácsi megmutatja, hol dugta be Janó Rozália holttestét a deubába (dr. Bodor Endre – Élet elleni bűncselekmények)

’54-ben aztán leszerelt és Nagykőrösre költözött a feleségével, amiről később azt vallotta, nem bírta már elviselni Janó Rozália szerelmét. Érthetetlen, hogy a költözés után miért félt annyira a nőtől, de még előtte megígérte neki, ha el tud helyezkedni korábbi munkahelyén, leviszi magával és lakást, meg munkát szerez neki.

Miután elégette, rántottát sütött a melegnél

Hatvan év távlatából nyilván lehetetlenség megmondani, hogy így volt-e, de a nyomozók állítólag már a beismerés előtt is azt feltételezték, hogy Gulácsi egy munkahelyi deubában, vagyis egy hőlégfúvógépben égette el szeretőjét. Ezt épülőfélben levő munkáknál használták, mégpedig arra, hogy a téli időjárás hátrányait megszüntesse, megakadályozza a kötőanyagok megfagyását és a hideg ellenére is biztosítsa az építkezési munkát. A gép tüzelőterében 1400 fokon izzott a koksz, amit ventillátorral fújtak be az építkezés területére.

Janó Rozália 1955. január 31-én utazott el Kecskemétre, de nem lehetett teljesen biztos Gulácsi össze-vissza ígéreteiben, mert ruhája nagy részét és kétezer forintját a történet elején említett Bánki Lászlónénál hagyta Rétságon. De ez a bizalmatlanság a végkimenetelen semmit sem változtatott, ugyanis Gulácsi a várva várt kecskeméti találkozó után nem sokkal saját munkahelyén végzett vele.

“Nem akartam az időt húzni, részemre abban az időpontban már sürgős volt Janó Rozália megölése”

– mondta Gulácsi, aki előzetes letartóztatásba helyezésének másnapján a bizonyítékok hatására megtört és mindent beismert. A fenti kijelentése olyan szempontból érthetetlen, hogy akkor már nagyon messze laktak egymástól, ha a nő el akarta volna mondani Gulácsi feleségének a titkos viszonyukat, már korábban megtehette volna. Az viszont valószínűleg már borzalmasan idegesítette, hogy állandóan a beígért házassággal, lakással és munkahellyel piszkálja.

(Gulácsi itt, a kecskeméti Halasi úton, egy építkezésen dolgozott 1955. január 31-én. Ott követte el a gyilkosságot.)

Hajnali fél 3 lehetett, amikor megérkeztek a deuba fölé emelt alkalmi épülethez. Gulácsi aprófát készített a begyújtáshoz, amikor a szomszédos textilgyár éjjeliőre kopogtatott. A férfi pont a deuba mögé bújtatta el a nőt, hogy ne legyen tanú, aki látta Rozáliát.

Miután az őr elment, a nő visszaült a kispadra, háttal a deubának. Gulácsi a gép előtt levő gödörben állt és egy fejszével aprófát hasogatott. Ezután begyújtott a tűztérbe, amikor pedig az aprófa meggyulladt, fél mázsa ölfát tett a tűzre. Aztán beszélgetéssel húzta az időt, várta, hogy a tűztérben elég meleg legyen. Gulácsinak itt már valószínűleg teljesen elborult az agya, mert az sem érdekelte, hogy a nő elmondta, mindenki tudja a környezetében, hogy hozzá utazott Kecskemétre.

Kinyitotta a tűztér ajtaját és 5-6 lapát kokszot tett a tűzre. Felvette a baltát, aztán a még mindig az asztal melletti padon ülő lány mögé lépett. Felemelte a fejszét és a tompa fokával rácsapott a nő fejére, aki arccal az asztalra esett. Amikor Gulácsi megnézte az arcát, látta, hogy az orrán és a száján keresztül is folyik a vér. Felkapta a testet, aztán bedugta a tűztér nyílásán, de térdtől kilógott. Ez sem volt probléma, mert bent olyan forróság volt, hogy a test pillanatok alatt összerándult, így a kilógó lábakat is be tudta tuszkolni. Ezután még negyven kiló kokszot dobott az égő holttestre és bezárta az ajtót. A deubáról adott szakvélemény szerint egyébként a 1400 fokos hőmérsékletben akár vasat is lehetett volna olvasztani.

Ahogy egy profi gyilkoshoz illik, Gulácsi ezek után elkezdte eltüntetni az árulkodó nyomokat. Az asztal lapjáról letörölte a vért, a véres rongyot bedobta a tűztérbe, a véres homokot pedig egy lapáttal kidobta a deuba előtti salakdombra.

Meg is éhezett a gyilkosság közben, ezért csinált utána egy rántottát a deuba tűzterének melegénél.

Ha a barátnője nem jelenti be, az életben nem derül ki

Az ’50-es években nem sokat foglalkoztak az eltűnésekkel, főleg akkor nem, amikor az illetőnek külföldi hozzátartozója volt. Ilyenkor általában elintézték annyival, hogy “elhagyta az ország területét”. Ahogy dr. Bodor Endre, az 1965-ben megjelent Élet elleni bűncselekményben írja, Bánki Lászlóné egyrészt becsületes volt a ráhagyott pénzzel és ruhákkal, másrészt, ha ő nincs, az egész eltűnésről sem tudott volna senki.

Gulácsi Dezsőt a kecskeméti Megyei Bíróság Janó Rozália sérelmére elkövetett rablással párosult gyilkosság elkövetése miatt ítélte halálra, de a Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet életfogytig tartó börtönbüntetésre módosította.

Janó Rozáliából egy marék hamu sem maradt.

Kövessen minket Facebookon!

Ossza meg a cikket

Ne maradjon le, kövessen minket YouTube-on is!

Hozzászólások

Videók

Szívesen olvasna hasonló cikkeket? Csatlakozzon Facebook-csoportunkhoz!